Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - Pál-Császár Szilárd versei
Pál-Császár Szilárd A híd Nehéz lépteimre hajolok fáradtan, sziszeg a cipőm a súly alatt, porszem menekül a talpam alól, koptatom a hidat sápadtan. Forró kezemmel a korlátot horzsolom, áthevül a fém a testem melegétől; lázas szemeim távoli hegyeket kémlelnek, megpihennek a csupasz ormokon. Bolyongok, mint aki keresi, de nem találja párját; tekintetem a mély felé örvénylik. Mintha szavakat csobogna fülembe a folyam egyre hangosabban: bennem örök nyugalom vár rád... Szabadság Szabadság! Ki lopva belém költöztél, szét marod rabláncaimat. Bolondság! Bolondság szavaim között, elbeszéled vágyaimat. Pusztító füzeddel égetsz, szabadság! Éltetlek téged!
/
