Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
Lanstyák István magyarokhoz leginkább mint ugyanezen nemzethez tartozó másik csoporthoz kötődnek. A szlovákokhoz fűződő viszony „makroszinten” már legalább másfél évszázada feszültségektől terhes, „mikroszinten” azonban nincsenek súlyos ellentétek. Ennek egyik fontos oka a magyar és a szlovák nép rendkívüli kulturális közelsége, elődeinek ezeréves békés együttélése. A magyar és a szlovák nép kulturális közelsége kedvez a vegyes házasságok létrejöttének11, ami viszont egyik gerjesztője az asszimilációs folyamatoknak (a vegyes házasságból származó gyermekek ugyanis általában szlovák iskolákba járnak és a szlovák nemzettel azonosulnak). Bár a vegyes házasságok az együttélés természetes és normális velejárói, a jelenlegi politikai helyzetben feszültségforrásként is szolgálnak, s természetesen sokkal súlyosabban érintik a kisebbség népesedési viszonyait, mint a többségét. Tudati és érzelmi szempontból rendkívül előnyös, hogy a mai szlovákiai magyar kisebbség ezerszáz éves Kárpát-medencei múltra tekint vissza, nemzettudata erős, kultúrája gazdag. Az sem véletlen, hogy 1996-ban nemcsak a nacionalista hatalom, hanem az akkori szlovák politikai ellenzék is ellenségesen viszonyult a millecentenárium tiszteletére a magyarlakta terület számos pontján emelt emlékművekhez, s kezdeményezte azok hatósági úton történő eltávolítását. (Az emlékművek útján történő szimbolikus „honfoglalás” újabb fejezete most íródik Komárom városában, ámde ezúttal ellenkező előjellel és a két jámbor hittérítő szenthez méltatlan erőszakossággal és arroganciával.) Ami a mindenkori csehszlovák és szlovák nemzetiségi politikát illeti, erről sok jót nem mondhatunk. Csupán a szlovákiai magyar kisebbség sok szempontból kedvező adottságai s a nemzetközi erőviszonyok magyarázzák, hogy a nemzeti elnyomás legszélsőségesebb eszközeinek alkalmazására (a magyar nyelv betiltása, a magyar tannyelvű iskolák bezárása, deportálás, kitelepítés stb.) az államhatalom csak egyetlen időszakban, 1945 és 1948 között vetemedett, amikor a történelmi helyzetet megfelelőnek érezte arra, hogy a német mellett a magyar kisebbséggel is végleg leszámoljon. A jelenlegi kormánykoalíció pártjai egyértelműen és leplezetlenül ezt a hagyományt folytatják tovább. A kisebbségellenes politikának szinte csak a külpolitikai megfontolások szabnak gátat. Mit mondhatunk a fentiek alapján a magyar nyelv szlovákiai fennmaradási esélyeiről? Madártávlatból nézve a kérdést megállapíthatjuk, hogy a nyelvi helyzetnek jelenleg nincsenek olyan tényezői, amelyek eleve elrendelnék a magyar nyelv szlovákiai (bal)sorsát. Olyan visszafordíthatatlan folyamatok sem észlelhetők, amelyek szükségszerűen vezetnének a teljes nyelvleépüléshez, illetve nyelvcseréhez. A szlovákiai magyar kisebbség eredendő adottságai olyanok, hogy nyelvének jövője mindenekelőtt a kisebbség és többség viszonyának további alakulásától, a többségi hatalom kisebbségpolitikájától, valamint a szlovákiai magyarság élni akarásától függ. Az élni akarás sokkal több, mint demográfiai kérdés, bár az is: hiszen egy olyan kisebbség, melynek körében a harmadik gyerek vállalása ritkaság-, sőt
