Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában csaknem devianciaszámba megy, sőt sokak szemében már a második gyerek is luxuscikknek számít, egyszerű biológiai okokból nem tud hosszú távon fönnmaradni. Nagyra becsült erdélyi magyar nyelvész kollégám, Szilágyi N. Sándor mondását szlovákiai magyar viszonyok közé átültetve azt mondhatjuk: sok mindent elvárhatunk a szlovákoktól, de azt azért mégsem, hogy szlovák apák nemzzenek és szlovák anyák szüljenek nekünk magyar gyermekeket (főleg, hogy újabban már maguknak sem nemzenek, ill. szülnek annyit, amennyit kellene). Az élni akarásnak azonban csak egyik vonatkozása a nemzeni, szülni és nevelni akarás. Ennél sokkalta fontosabb, hogy nemzetünk a valódi életben legyen meggyökerezve, léte ne pusztán tagjainak biológiai és pszichikai vegetálása legyen. Ehhez pedig meggyőződésem szerint arra van szükség, hogy a Géza fejedelem és István király által megkezdett úton továbblépjünk. Géza fejedelem — tudjuk — politikai megfontolásból, erőszak alkalmazásával kényszerítette rá népünkre az ezeréves fejlődése során a bibliai alapoktól tragikusan eltávolodott, a skizma felé közeledő és már réges-régen vallássá vált kereszténységet. Gézának az új valláshoz való viszonyát jól jellemzi az, ahogyan püspökének válaszolt, amikor az megfeddte azért, mert még nem hagyott fel teljesen a pogány istenek kultuszával. Azt mondta: elég gazdag ő ahhoz, hogy egyszerre két istennek is áldozzon. Isten igéjéből azonban tudjuk, hogy aki szándéka szerint két istennek áldoz, az valójában csak egynek szolgál: e világ gonosz istenének, aki az első bűnbeesés óta birtokolja — vagy inkább bitorolja — a hatalmat a Föld fölött, s minden ember fölött, aki nem tér meg Jézus Krisztushoz, és szabad akaratból, személyes döntés alapján nem születik újjá víztől és Szentlélektől. István király — Géza fejedelemtől eltérően — valószínűleg már őszintén hitt az új vallásban, annak tantételeiben, s apja munkáját folytatva megszervezte és megszilárdította az egyházszervezetet. A nép azonban lélekben továbbra is pogány maradt — és ez így természetes, hiszen az ember csak önként, szabad akaratból hozott döntéssel tud megtérni és újjászületni. Bibliai alapú újjászületés nélkül pedig nincs valódi kereszténység. Ezt nemcsak a 11. századi pogány lázadások sora bizonyítja, hanem még inkább az, hogy az ún. népi vallásosság a mai napig tele van pogány elemekkel, s a mai modern hívő emberek közül is nagyon sokan Géza fejedelem örökösei: úgy vélik, elég gazdagok vagy elég erősek, vagy elég felvilágosultak vagy elég modernek ahhoz, hogy két, három, négy vagy több istennek áldozzanak. Ahhoz, hogy a magyar nemzetre és ezzel együtt a magyar nyelvre jobb napok virradjanak, arra van szükség, hogy minél több ember hozzon személyes döntést arról, hogy meg akar térni az élő Istenhez, brahám, Izsák és Jákob Istenéhez, s nem kíván többé megelégedni azzal, hogy ilyen vagy olyan vallásba született (vagy nem született) bele, s e vallás előírásaihoz próbál (vagy nem próbál) jól-rosszul igazodni Isten akarata az, hogy vallás helyett ahhoz a személyhez forduljunk, aki az Ő halálával kifizette bűneink büntetését (mert minden bűnnek balál a jogos és igazságos büntetése); Jézus Krisztushoz, a Felkent Szabadítóhoz, aki nemcsak meghalt, hanem föl is támadt, s akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ez az a hatalom, amely emberek
