Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában többnyire falvak, a magyar többségű városok száma Csehszlovákia megalakulása után főként a célzatos telepítéspolitika következtében erősen csökkent a magyar nyelvterületen is.10 A városi magyarság nyelvi és kulturális fennmaradását a szlovák többségű városokban a (pozitív értelemben vett) szegregáló- dás, azaz külön utcákba, városrészekbe való koncentrálódás teljes hiánya nehezíti. A városlakó magyarok csekély száma már a társadalmi tényezők közé sorolható, azok közé, amelyek hozzájárulnak a szlovákiai magyar kisebbség kedvezőtlen megítéléséhez További negatív tényező a szlovákiai magyar kisebbség hátrányos társadalmi és műveltségi szerkezete, többek között az értelmiségiek veszélyesen alacsony aránya: a legutóbbi népszámlálás időpontjában a szlovák nemzetiségű lakosságnak 8,2%-a rendelkezett egyetemi vagy főpiskolai diplomával, a magyaroknak viszont csupán 3,6%-a. Az értelmiségiek hiánya, ill. alacsony részaránya ugyan a kisebbségekre világviszonylatban jellemző, de ez a szlovákiai magyarokat természetesen nem vigasztalhatja. A világ számos más kisebbségével összehasonlítva aránylag kedvező helyzetben van a szlovákiai magyar beszélőközösség az intézményi ellátottság szempontjából. Föntebb említettem már az iskolákat. Tudjuk ugyan, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák száma korántsem felel meg a kisebbség igényeinek, mégis képesek arra, hogy nyelvi és tudati szempontból megalapozzák a magyar nyelv és kultúra továbbadását a következő nemzedéknek. Nem véletlen, hogy az 1998. évi kormányváltást megelőző nacionalista kormányzat az ún. alternatív oktatás erőltetésével épp az iskolák ellen indította a leghevesebb támadást. A szlovákiai magyarok életében fontos szerepet játszott az egész nyelvterületet behálózó kulturális szervezet, a Csemadok. Itt kell megemlíteni azt a tényt is, hogy a magyar kisebbség az ötvenéves „kényszerpihenő” után képes volt magát politikailag megszervezni, s számarányához képest országos viszonylatban is tekintélyes támogatottságra szert tenni. (Arra a kérdésre, hogy ezt hogyan tudja gyümölcsöztetni a gyakorlati politizálásban, nem kívánok kitérni.) A szlovákiai magyar beszélőközösség nyelvi megmaradását hátrányosan érintő tényezők között kell említenünk azt, hogy a magyar lakosság zöme vallásfelekezeti szempontból nem különül el a szlovákságtól. Ilyen tekintetben csupán a református magyarok vannak jó helyzetben, mivel ez a felekezet erősen magyar jellegű. Kedvezőtlen körülményként kell elkönyvelnünk azt is, hogy a római katolikus és az evangélikus vallásfelekezetek vezetése korántsem a krisztusi szeretet szellemében viszonyul a magyar hívekhez, s nemegyszer a nyelvvisszaszorító állampolitika lelkes támogatójának bizonyult. A magyar nyelv szlovákiai helyzetére hatással van az anyaországhoz, illetve a szlovákokhoz fűződő kapcsolatok milyensége is. Az anyaországgal sokrétűek a szlovákiai magyarok kapcsolatai, ez viszont általában — úgy néz ki — nem jelent nagyfokú érzelmi azonosulást. Kutatásaink szerint a szlovákiai magyarok többsége az egyetemes magyarság szerves részének tekinti közösségét (vagyis nagyon egyértelműen magyarnak vallja magát), ezen belül pedig hangsúlyozottan szlovákiai magyarként határozza meg magát; a magyarországi
