Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
Lanstyák István ok az, hogy a szlovákiai magyar népességnek sok más kisebbségi népcsoporthoz képest kedvező demográfiai, településföldrajzi, történelmi és egyéb adottságai miatt a ma is változatlanul kisebbségellenes szlovák politika ellenére is a magyar nyelv széleskörűen használatos a nyelvhasználatnak nemcsak magánéleti, hanem közéleti színterein is, ezenkívül pedig a szlovákiai magyarok nagyobb része mindmáig az anyanyelvén tesz szert alapfokú műveltségre, s egy részük középfokú tanulmányait is anyanyelvén folytathatja. A szlovákiai magyar szülők nagy része gyermekeit nem két nyelven, hanem magyar nyelven szocializálja, s a szlovák nyelv elsajátítását az iskolára bízza. Ennek következtében a szlovákiai magyarok zöme magyardomináns kétnyelvű, vagyis magyar nyelvtudásuk jobb, mint szlovák nyelvtudásuk. (Ezzel kapcsolatban utalni szeretnék a nemrégiben megjelent, A magyar nyelv Szlovákiában című könyvemre, amelyben számos konkrét empirikus adattal támasztom alá a magyar és a szlovák nyelv használatával és ismeretével kapcsolatos állításaimat.) Az a tény, hogy a szlovákiai magyarok zöme jobban beszél magyarul, mint szlovákul, nemcsak — sőt nem elsősorban — a nyelvi kölcsönhatás mértéke miatt jelentős. Ennél sokkalta fontosabb, hogy a magyar nyelvi dominancia mintegy biztosítéka az egynyelvű szocializációnak, amely nélkül egy kisebbségi nyelv hosszabb távon kihalásra van ítélve. A világtörténelem sokszor igazolta, hogy van alapja annak az állításnak, mely szerint a kétnyelvűség a nyelvcsere előszobája. A kisebbségi kétnyelvűség többnyire instabil állapot, mégpedig nemcsak az emigráns, hanem az őshonos kisebbségi közösségekben is. Ha egy kisebbség abba a helyzetbe jut, hogy második nyelvét azonos szinten vagy jobban beszéli, mint az anyanyelvét, hosszú távon nem tud ellenállni annak a kísértésnek, hogy gyermekeinek a társadalmi érvényesülés szempontjából hasznosabb nyelvet adja át: ez pedig általában az államnyelv. Ahhoz, hogy a szlovákiai magyarok zöme a jövőben is magyardomináns kétnyelvű maradjon, nagyon fontos, hogy ne következzen be romlás azokban a nyelven kívüli demográfiai, településföldrajzi, tudati és egyéb tényezőkben, amelyek a két nyelv elsajátításának módját, s használatának mértékét eddig is befolyásolták. Nézzük most meg konkrétan, milyen tényezőkről is van szó, s ezek mennyiben befolyásolják a magyar kisebbség, ill. a magyar nyelv fennmaradását! Népesedési és földrajzi viszonyait tekintve a szlovákiai magyar kisebbség nincs rossz helyzetben, hiszen a szétválás következtében megkisebbedett ország lakosságának nem elhanyagolható részét — mintegy 11%-át — alkotja. A szlovákiai magyar nyelvterület közvetlenül rásimul az anyaországra, amely így szinte mindenki számára testközelben van; igaz, ennek árnyoldalaként a magyar településterület kényelmetlenül hosszú, ugyanakkor igen keskeny, sok helyen nem több tíz-húsz kilométernél, sőt egy-két helyen meg is szakad. Rendkívül kedvező viszont, hogy a magyar kisebbség nagyobbik része (több mint háromnegyede) még mindig olyan helységekben él, ahol a lakosság többségét alkotja. Ugyanakkor hátrányos az, hogy ezek a települések
