Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában meglévő nagyfokú purizmusból5 fakadóan sok beszélőben azt a benyomást keltik, mintha a kisebbségi magyarok anyanyelve a szlovakizmusok jelenléte miatt alacsonyabbrendű lenne mind a magyarországi magyar, mind pedig a szlovák nyelvnél. Az anyanyelvváltozat presztízscsökkenése pedig egyik tényezője lehet annak, hogy a magas fokon kétnyelvű szülők esetleg amellett döntenek, hogy gyermeküket a magasabb presztízsű többségi nyelven szocializálják. Lehet, hogy sokan úgy érzik: az az imént elhangzott félmondat, mely szerint a magyar nyelv szlovákiai és más állami változatai6 közötti különbségek csekélyek, magyarázatot igényel. Az, hogy egy különbség csekély-e vagy sem, ill. mennyire csekély, nagyon viszonylagos dolog. Két egypetéjű ikertestvér között az idegenek általában csekély különbséget látnak, családtagjaik mégis jól meg tudják őket különböztetni. így vagyunk ezzel mi is: mivel belülről nézzük nyelvünket, testközelből, elsősorban az eltérések tűnnek szembe, nem pedig az, ami a magyar nyelv eltérő állami változataiban azonos, pedig ebből összehasonlíthatatlanul több van. Ezért ha a különbségeket objektív módon akarjuk megítélni, ki kell lépnünk nyelvünk sáncai közül, s az eltéréseket más kétnyelvű közösségek nyelvei s e nyelvek egynyelvű változatai közötti különbségek mértékéhez kell viszonyítani. Az ilyen objektív viszonyítás kitűnő eszköze a két amerikai nyelvész, Sarah Thomason és Terrence Kaufman által kidolgozott ún. kölcsönzési skála, amely a nyelvi kölcsönhatás erősségének mérésére szolgál.7 A kölcsönzési skála öt fokozatot különböztet meg. Egyik végpontja az alkalmi nyelvi érintkezéssel együtt járó egyszerű szókölcsönzés (ez az első fokozat) és végpontja a nagyon erős kulturális hatás következtében jelentkező nagyfokú nyelvtani kölcsönzés (ez az ötödik fokozat). A magyar nyelv beszélt szlovákiai magyar kontaktusváltozatait az első és a második fokozat között (talán a másodikhoz közelebb) helyezhetnénk el. A második fokozatra a formaszókat is érintő szókölcsönzés mellett enyhe, a nyelv tipológiai sajátságait nem érintő hangtani, mondattani és jelentéstani kölcsönzés jellemző. A magyar nyelv írott szlovákiai változatai el sem helyezhetők a skálán, vagy ha igen, akkor az első fokozat legelején (minthogy ezekben még az egyszerű szókölcsönzés jelentkezése is minimális, s az is csupán ún. közvetett kölcsönzés, vagyis magyar nyelvi elemek felhasználása szlovák nyelvi minta alapján). Amint Szabómihály Gizellával folytatott kutatásaink során kimutattuk, a szlovák nyelv jobbára csak ott tud töretlenül érvényesülni, ahol ez összhangban van a nyelvünk egynyelvű változataiban is kitapintható fejlődési tendenciákkal, vagy pedig ezek kézenfekvő továbbfejlesztéseként hat.8 A nyelvi rendszerbe beépülő „pár excellence” kontaktusjelenségek viszonylag elszigeteltek maradnak, vagyis nem érintenek egész nyelvi kategóriákat vagy részrendszereket.9 Annak, hogy a szlovák nyelv csak csekély mértékben hat a magyar nyelv szlovákiai változataira, több oka van. Ezek egyike az, hogy a magyar nyelv nagymértékben különbözik a szlováktól, ez ugyanis jelen körülmények közt hatékonyan gátolja a nyelvi kölcsönhatás érvényesülését (igaz, megnehezíti a nyelvtanulást, ami az egyén szempontjából hátrányos). Ennél még fontosabb
