Irodalmi Szemle, 2000

2000/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Az Új Symposion nemzedéke Szemelvények

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

Gion Nándor: Latroknak is játszott

„Stefan Krebs 1898 őszén jött Feketicsről Szenttamásra, feleségével és két kislányával. Egy Prodanov nevű szerb ember hozta őket szekéren, Stefan a bakon ült Prodanov mellett, az asszony és a kislányok hátul kuporogtak a régi ágyneműk és ruhák tetején. Prodanovnak szárazmalma volt a szenttamási utcán, oda fogadta fel Stefant molnárnak, és a szekéren ülve is, miközben két rossz, sovány lovát noszogatta, folyton a malmát dicsérte.”

így kezdődik az újabb magyar irodalom egyik legsikeresebb, s a vajdasági magyar irodalom legsikeresebb regénye, Gion Nándor: Virágos katona című munkája. A regény először 1973-ban jelent meg, egy tervezett trilógia első köteteként. Ezt folytatta 75-ben a Rózsaméz, s 1976-ban Latroknak is játszott címen jelent meg a két mű egyetlen kötetben. Aztán hosszú évek teltek el, míg néhány éve megszületett a harmadik kötet is.

A trilógia „Gion Nándor műveinek szinte állandó színhelyén, a bácskai Szenttamáson játszódik — írja Görömbei András. — Korábbi regényeinél hagyományosabb epikai formában, színes epizódok láncolatából épített szigorú kompozícióban ad gazdag társadalomképet a századelő soknemzetiségű bácskai kisvárosáról.” A Virágos katona cselekményének ideje a századfordulótól az első világháború végéig tart, s a regény „sikeresen valósította meg az egyik legnehezebb művészi feladatot, a jelképnek és a realitásnak, a mesének és a valóságnak az egymást kiegészítő, egymást mélyebben megvilágító egymásba játszását, a hiteles valóságábrázolás és valóságértelmezés igényében.”

A Rózsaméz hasonló írói elvek alapján folytatja a Virágos katonával megkezdett vajdasági társadalomtörténetet egészen a második világháború végéig, míg a nemrég megjelent harmadik kötet ideje a második világháború utáni korszak.

Tény és való: Gion Nándor e trilógiával verekedte föl magát az újabb magyar irodalom élvonalába, ám munkássága jóval kiterjedtebb ennél. Gazdag terméséből kiemelhetjük még Testvérem, foáb című regényét (1969), valamint több elbeszéléskötetét, Ezen az oldalon (1971), Olyan, mintha nyár volna (1974), Az angyali vigasság (1986). Ez utóbbi kapcsán írja ugyancsak Görömbei András Napjaink kisebbségi magyar irodalma című antológiájában:

„A nyolcvanas években Gion Nándor munkássága sem bontakozott ki olyan nagyívűen, ahogy azt a hetvenes években megjelent művei alapján várni lehetett volna. Pályájára a trilógiának indult regényének első két kötete ráirányította a figyelmet, a harmadik kötet azonban nem jelent meg a nyolcvanas években sem. Ifjúsági regények mellett egy különleges novellafüzért publikált ekkor. Az Angyali vigasság hét novellából álló keretes novellafüzér, amelyik bravúrosan egyensúlyos a novelláskötet és a regény, valamint az ifjúsági és a «felnőtt• irodalom között.”