Irodalmi Szemle, 2000

2000/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Az Új Symposion nemzedéke Szemelvények

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

■vagy például a nyugati magyarok alól mintha kicsúszott volna a talaj. Nincsen űr, amit ki tudnának tölteni.

„én lenni / elnökök vezérek / mi meghalni mindnyájan / úgyis téves csatatéren /pszichiáter mondani / aludni aludni / ellenség nem lenni / nem 1enni susogás / ablak fa / nem lenni cella őr akasztás / tiszta-kanyar / nem lenni magyar”

Van persze olyan nézet is, mely szerint igaz ugyan, hogy izgalmas új jelenségek sokkal ritkábbak náluk, mint hajdan, van viszont egy új jelenség: a vajdasági magyar irodalom mostanában, a kilencvenes években publikálja első nagy szintéziseit, az Új Symposion-nemzedék most takarítja be a termést.

„én menni utcán / látni herr halion /sétáltatni kutya / túloldalon /ő jön messzi india / lenni szárazság / állat megdögleni / ember feküdni halott / mama kút ugrani este /papa menni zarándok /”

S itt nem is elsősorban Gion Nándor már korábban megjelent regényeire gondolok (noha azok is ide tartoznak), sokkal inkább a modernebb jelenségekre: Brasnyó István Famíliájára, Tolnai Ottó Végeladására, s főleg a jugoszláviai magyar irodalom két reprezentatív műfajára: az esszére és a költészetre. Amannak Bori Imre, Bányai János, Bosnyák István, Végei László, újabban Sebők Zoltán és Thomka Beáta a jeles képviselői, a lírának pedig...

„ő menni külföld / lenni orvos / lenni villa medence pénz/ víz tej méz olaj / ő mama kút ugrani este / ő mama nyolc gyerek / mind meghalni / ég hamu gang esz”

Mindenki úgy tudja, hogy a legjelentősebb vajdasági magyar költő Tolnai Ottó. Ez így is van, ami az ismertséget illeti, bizonyosan ő a legismertebb. Vidéki Orfeusz című válogatott verseskötete méltó siker volt. Ám Tolnaihoz hasonlóan fontos költő több is van a Vajdaságban, legalább kettő-három bizonyosan. Az egyik a korán elhunyt Koncz István.

„Én, Koncz István, ezerkilencszázharminchét / augusztus húszadikán / születtem, és / azóta sem / törődtem bele a világba. // Jópofa a világ, / kelleti magát, /olyan, mint a túl korán /elért szerető, / mit tartogathat hát még /a világ számomra.”

A másik Ladik Katalin, a harmadik pedig a Kormányeltörésben című, az utóbbi félévszázad egyik legnagyobb magyar versének költője: Domonkos István.

„én lenni kormányeltörésben / ez nem lenni vers / én imitálni vers / vers lenni tócsa / beleülni lenni szivacs / tönkretenni új ruha / tócsában találni sok kövér kukac /”

Koncz Istvánnak két-három kötete jelent meg életében, Domonkosnak is vagy ugyanennyi. De a szűkszavúság nem mindig hiba a költészetben, olykor, s egyre inkább rendkívüli erény. Koncz és Domonkos ugyanúgy (talán jobban is) elérte egy-két kötettel, avagy csupán egyetlenegy verssel, a halhatatlanságot, mint mások versek ezrével.

„lenin lenni emigráns / marx lenni emigráns / joyce musil mann brecht / bartók picasso chagall / marx fáji neki / feleség hívni jenny / rilke baudelaire rimbaud / mind csavarogni / én lenni külföldön babon / élet patika előtt kapásból / vágni engem nyakon.”