Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Gion Nándor: Disznóvér és Dugóhidi Anita (elbeszélés)
Gion Nándor — Ajánlanám, hogy tűnjön el gyorsan innen — mondtam Leonyidnak. — Igen ádáz ellensége bukkant fel, nem szeretném, ha feldúlnák békés lakásom nyugalmát régebbi viszályaik miatt. Leonyid is az ablakhoz jött, megnézte a kamiont és Szelim Ferhátovicsot, és egyáltalán nem idegeskedett. — Ó, a maga bárdolatlan bosnyák barátja — mondta majdnem örömteli hangon. — Ő bizonyára tudja, hogy kicsoda a Böllér. Megvárom, és beszélek vele. Leült a fotelbe, tulajdonképpen Dorka helyére, én pedig ajtót nyitottam Szelim Ferhátovicsnak. Nagy kartondobozzal lépett be, és mentegetőzött. — Csak rövid időre ugrottam fel hozzád, nem maradok sokáig. Már ma éjjel megyek tovább... Hoztam egy láda belga sört. Tudod, hogy Belgium valójában a sör hazája? — Tudom — mondtam. — Elmondták a televíziós reklámokban. Szelim Ferhátovics a kartondobozba csomagolt sörösládával bement a szobába, és ott lecövekelt. Meredten bámult Leonyidra, azután lassan felém fordult, szinte csikorgott a nyaka, és csikorgott a hangja is. — Ez a szemétláda hogy kerül ide? — Régi ismerőse után kutat — mondtam. — Meg akarja ölni az illetőt. — Nem lesz rá alkalma, mert fél percen belül elroppantom a nyakát — mondta Szelim Ferhátovics. — Tudod, hogy mit művelt ez Szarajevóban? — Ne heveskedj, tedd le a söröket a padlóra — csillapítgattam. — Pisztoly van nála, és tudja használni. — Nem félek a pisztolyától. Ismersz engem... — Persze hogy ismerlek. Barátunk régi ismerősét viszont Böllérnek hívják. Szelim Ferhátovics letette a kartondobozt, ő maga is leült a padlóra. — Ez az a Böllér...? — Az — Tucatszámra gyilkolta a muzulmánokat. Az asszonyok füléből kitépte a fülbevalókat, a férfiak ujjait levagdosta a pecsétgyűrűkért. — Most itt van szépséges városunkban. Ekkor megszólalt Leonyid, és ettől kezdve nagyon lelassult a beszélgetés. Leonyid ugyanis egészen jól beszél magyarul, Szelim Ferhátovics ellenben csak a szerbhorvát nyelv bosnyák-muzulmán változatát beszéli, tehát tolmácsolnom kellett. Leonyid azt mondta magyarul: — A budai hegyekben ismerek egy sunyi éles kanyart, ahol nagyon sötét van éjszakánként. Ha a kanyar végén lerobbanna egy kamion, s a fényei is kialudnának, egy arra járó másik autó belecsapódna. A sofőr talán az életét vesztené, és senkit sem okolhatnánk a halálos balesetért. — Miről beszél ez a mocsok alak? — kérdezte még mindig ellenségesen Szelim Ferhátovics. Tolmácsoltam. — Ha megállnál a teherautóddal egy sötét utcában, természetesen leoltott lámpákkal, a Böllér esetleg beléd rohanna a szép luxusautójával, és szétmázo- lódna. Szelim Ferhátovics bütykös ujjaival feltépte a kartondobozt, elővett három
