Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Gion Nándor: Disznóvér és Dugóhidi Anita (elbeszélés)
Disznóvér és Dugóhidi Anita üveg sört, én meg hoztam a sörnyitót. Üvegből ittuk a sört, Leonyid visszaadta Dominika feljegyzéseit, és ráírt egy lakcímet a papírlapra. Két ismerősöm, egykori veszekedett ellenségek, sötétedéskor barátságosan távoztak el a lakásomból, és ennek azóta is tiszta szívből örülök. Dominika vacsora után megsétáltatta Dorkát, azután feljöttek hozzám. A magyar vizsla vicsorított, amikor megsimogattam az egyetemista lány kezét, erre visszafogtam magam, és a kutya is megnyugodott. Dominika pedig szelíd rábeszélés után belga sörök mellett taxit rendelt egy bizonyos címre, a sötét kanyar mögé. Leonyid másnap dél tájékán hívott fel, és szokatlanul lelkendező hangon beszélt. — Disznóvér folyt az éjjel! Egy taxi összegyűrődött egészen kicsire. A vezetője is. Szelimmel pedig örökös barátságot kötöttünk egymással. — Tolmács nélkül? — A szláv anyanyelvűek valahogy mindig szót értenek. — Ennek igazán nagyon örülök — mondtam. — Mármint a barátságnak. — Magának módfelett hálás vagyok — folytatta Leonyid még mindig lelkendezve. — Feltételezem, hogy a százezer forint nem volt elegendő a tájékozódásra. — Hát... Dominika komoly költségekbe keveredett. — És maga? — Nálam érzékeny jövedelemkiesést jelentett ez az időszak. Nem tudtam írni a kutyaugatástól. Az olvasók és a különféle szerkesztők pedig egyre inkább hiányolják műveimet. — Megtérítem a kárát. Többet fizetek, mint a különféle szerkesztők. Még ma elviszem a pénzt. — Küldje el postán. Leonyid elhallgatott néhány pillanatra, majd lecsendesedve és elismerően azt mondta: — Talán igaza van. Magával öröm dolgozni. — Feladóként ne a saját nevét írja a szelvényre — óvatoskodtam tovább. — Legyen a feladó... mondjuk dr. Baltás Katalin. — Miért éppen dr. Baltás Katalin? — O a háziorvosom. Ma reggel érkezett haza Svédországból, megmérte a vérnyomásomat, és végre elvitte a közelemből Dorkát. — Ő kicsoda? — Egy fényes szőrű és rendkívül okos vizsla. Utálja a papírt, a tollat és a nyomtatott betűt. Törzskönyvezett neve Dugóhidi Anita. Leonyid ismét elhallgatott néhány pillanatra, majd ismét elismerően szólt: — Gyönyörű név. Dugóhidi Anita nevében küldöm el a pénzt, ha nincs ellene kifogása. Nem volt ellene kifogásom.
