Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Gion Nándor: Disznóvér és Dugóhidi Anita (elbeszélés)
Gion Nándor kutyát sétáltat, és az sem elhanyagolható szempont, hogy sokkal járatosabb az éjszakai életben, mint én. Leonyid elgondolkozott hirtelen támadt ötletemen, azután kissé kétkedve azt mondta: — Próbáljuk meg. Az efféle lányok néha nemes célokat is szolgálnak. Előlegben itt hagyok százezer forintot a költségekre, de fizethetek devizában is. Azt mondtam, hogy a forint is megfelel, Leonyid leszámolta az összeget, és végre elment. Én meg áthívtam Dominikát, közöltem vele, hogy megrendelésre a magántaxisokról kell írnom egy jegyzetet, esetleg tanulmányt, bőkezűen honorálnak ezért, de nincs időm helyzetfelmérést végezni, ezért őt kérném meg, hogy kocsikázzon éjszakánként, és számoljon be nekem a tapasztalatairól, és a rendszámokat és a neveket is írja fel. Furikázhat, amerre akar. Minden este adok neki tízezer forintot útiköltségre és egyéb költségekre, tudom, hogy ez nem túl sok pénz, de mégiscsak pénz. Dominika majdnem repesve vállalta a segítséget, azzal a kikötéssel, hogy amíg ő az adatokat gyűjti, én vigyázzak Dorkára, nehogy vonítani kezdjen elhagyatottságában. Úgy véltem, ennyit én is megtehetek, egy elkényeztetett magyar vizsla nem okozhat különösebb gondot esti óráimban. Tévedtem. Még aznap este munkához láttunk. Dominika megvacsoráztatta a kutyát, elvitte sétálni, azután felvonszolta hozzám, majd elment taxisokra vadászni. Dorka elheveredett a fotelben, amelyet már első bemutatkozásakor kiszemelt magának, békésen elbóbiskolt, én meg az íróasztalhoz ültem azzal a szándékkal, hogy írok valami érdemlegeset. Papírt és tollat raktam magam elé, cigarettára gyújtottam, az első frappáns mondaton gondolkodtam, nagyon csöndben voltam, az elkényeztetett dög mégis felneszeit, előbb csak szemrehányóan figyelt a fotelből, azután odajött hozzám, és ráugatott a papírjaimra. Megpaskoltam a fejét, tulajdonképpen nem bántam, hogy zavarog egy kicsit, igazából nem is volt kedvem dolgozni. Elővettem egy könyvet, az egyik angol klasszikus regényét, belelapoztam, Dorka azonban a könyvet is haragosan megugatta. Ez már idegesített, megpróbáltam visszaparancsolni a helyére, de nem engedelmeskedett. Lecsaptam a regényt, eljöttem az íróasztaltól, a heverőre ültem, bekapcsoltam a tévét, egy vérgőzős amerikai akciófilm futott a képernyőn. A vizsla hálás kutyaszemekkel nézett rám, visszafeküdt a fotelbe, nyomban elaludt, még horkolt is. Kikapcsoltam a televíziót, visszasettenkedtem az íróasztalhoz, a kutya azonban rögtön felugrott, és ugatni kezdett. Megadóan leültem a tévé elé. így ment ez minden este, fárasztó ténykedés volt, komolyan fontolgattam, hogy dr. Baltás Katalin hazatérése után kidobom, vagy jó esetben eladom a televíziómat. Dominika viszont kimondottan élvezte az éjszakai kutakodásokat. Általában éjféltájban jött haza sugárzó arccal, részletesen beszámolt nekem a taxisokról, érdekes emberekkel találkozott, például egy kiöregedett labdarúgóval, aki valamikor a válogatottban is szerepelt csereként háromszor vagy négyszer, továbbá egy táncdalénekessel, akinek kásás lett a hangja, sőt egy szívgyógyásszal is, aki méltatlanul alacsony fizetése miatt kényszerül éjszakai
