Irodalmi Szemle, 2000

2000/7-8 - Gion Nándor: Disznóvér és Dugóhidi Anita (elbeszélés)

Disznóvér és Dugóhidi Anita

— Máskor is kénytelen lesz beülni a kocsijukba.

— Szó sem lehet róla. Inkább gyalogolok. Cipőben vagy mezítláb.

— Fedezném a költségeit.

Eléggé meglepődtem az ajánlaton, de gyorsan visszautasítottam.

— Akkor sem. Szilárdan eltökéltem, hogy nem fogom támogatni a taxis hiénákat.

Leonyid eltöprengett, szelíd kék szemével barátságosan nézett rám, töltött a Kárpátok gyöngyéből, és még mindig nem adta fel.

— A Böllér ismét Budapesten van — mondta jelentőségteljesen.

— Nincs szerencsém ismerni az illetőt.

— Tudom. A Böllér alávaló, brutális gyilkos, nem tartozik a maga ismeretségi körébe...

— Ami azt illeti, az én ismeretségi körömbe is tartoznak... — kezdtem volna mondani némi szarkazmussal, de Leonyid folytatta a tájékoztatást.

— ...eredetileg hentesnek és mészárosnak tanult, az állatok vérét ontotta valahol az Adria mögötti ronda karsztvidéken, később azonban átállt az emberekre. Több országban tevékenykedett, Magyarországon is, de főleg Nyugat-Európában, ahol igen megfizetik az ilyesmit, a délszláv polgárháborók idején visszatért szülőföldjére, és gazdagon tarolt, most pedig átmenetileg félrevonult Budapestre, ismeri a körülményeket, biztonságban dolgozik.

— Egészséges vagy egészségtelen konkurencia? — próbáltam gúnyolódni.

— Késsel dolgozik. Leginkább elégeti az áldozatokat. Úgy is mondhatnám, hogy beszennyezi a szakmát. Meg aztán elég sok befolyásos ember haragszik rá.

— Tehát le kellene rúgni a pályáról?

— Magánál azt szeretem legjobban, hogy választékosán és pontosan fogalmaz. De nehéz dolgom van. Eddig csak annyit sikerült felderítenem, hogy az illető, álcázó foglalkozás gyanánt, magántaxisként kering a városban, főleg éjszaka, és még a megrendeléseket is mozgás közben fogadja. Ezért kellene szorosabb kapcsolatba kerülni ezekkel a vállalkozókkal, hátha ráakadnánk az emberünkre.

— Kezdjen hozzá — javasoltam kajánul.

— Engem ismer a Böllér.

— Én viszont nem akarom megismerni. Különben is, éjszakánként olvasni szoktam, méghozzá nagy élvezettel, vagy pedig írok, kevesebb élvezettel, de anyagi okokból, mivel máshoz nem értek.

Leonyid még mindig reménykedő, ártatlan szemekkel figyelt rám.

— Egészen kis segítségre lenne szükségem. Kényelmes kocsikázással.

Kezdtem megelégelni a számomra méltatlan beszélgetést és a mögötte lévő

esetleges konfliktust, szerettem volna megszabadulni Leonyidtól, ezért hirtelen felvillanó ötlettel azt mondtam:

— Dominika esetleg segíthetne.

Leonyid csalódottnak látszott.

— Ez a könnyűvérű liba?

— Dominika az utóbbi időben feddhetetlen életet él. Minden tantárgyból jelesre vizsgázott az egyetemen, ami intelligenciáját bizonyítja, reggel és este