Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Czibor Zita: A borostás férfi visszatér (bűnügyi történet)
A borostás férfi visszatér sombreróban járnak-kelnek vidéki birtokukon, de tehenet még nem láttak soha. — Magának is ez a véleménye, ugye, Mr. Sanchez? — kérdezte éppen a házigazda. — Elnézést kérek, nem figyeltem oda, miről mi a véleményem? — Azokról a gazdákról, akik nem maguk gazdálkodnak, csak a hasznot zsebelik be, és a házuk tele van képekkel, szobrokkal, régi bútorokkal, és a feleségük népviseletben jár, de smaragdok lógnak a nyakukon. Diego Sancheznek meglett volna a véleménye, de Mrs. Anderson közbevá- gott: — Tudja, Mr. Sanchez, a férjem Taylorékról és Wilkinsonékról beszél. Ok a legközelebbi szomszédaink keletről és északról, Sloan irányából. Ez az információ nagyon hasznosnak találtatott. Csakúgy, mint az, hogy Maggie szereti a gitárzenét, itt-ott egy kis lélekerősítő konyakot, és természetesen az őszinteséget. Ezeket Sanchez is szerette, de úgy vélte, egy férfi az őszinteség fogalmát kissé átértékelheti, és egy nőnek nem muszáj mindig tudnia, miből telik arany karkötőre. Diego Sanchez ezt az elgondolását később megváltoztatta, Maggie-ben ugyanis meglátta a társat, akit soha nem tenne ki a felesleges üldözés veszélyének, akit jobb, ha az igazsággal felkészít, megerősít. Amikor már feltűnő volt, hogy senki sem szól semmit, a férfi megköszönte az ételt, és elindult lefeküdni. A lépcsőfordulónál megállt, hogy közelebbről is megnézze Gauguin Tahiti nők című festményének reprodukcióját. Sok minden eszébe jutott róla, a természetes, nyugodt testhelyzetben ülő asszony az elmosódott szétterülő hajjal, a comb íve — ennél a pontnál felötlött benne Maggie combjának íve. Kezét a kép kritikus részén tartva határozott lépteket hallott a háta mögött, Maggie közeledett, kezében tálca poharakkal. Nem vette észre Sanchez mozdulatát, de azt igen, hogy a képet nézte. Miután kimondta a kurta „Jó éjszakát!”-ot, azonnal rájött a mondat és a kép erotikus félreérthető- ségére. Bíborpiros lett. A férfit nem zavarta a lány hirtelen kétségbeesése, ő már valahol belül érezte, hogy ők ketten egyet gondolnak, egyformán éreznek, úgy vélte, a pirulás Maggie tapasztalatlanságát jelzi. Mosolyogva, elégedetten ment föl a lépcsőn, ő már eldöntötte, hogy kész elfogadni a lányt. Ahogy lenézett, látta, hogy Maggie még ingadozik — figyelmesen nézte a kezében lévő poharakat, de csak állt egy helyben és nagyon szomorúnak tűnt. Sanchez a szobájába érve keresett egy konnektort, feltöltötte a mobiltelefonját, majd villámsebességgel összetoborozta egy Boulder City-i banda fellelhető tagjait. Darcy adta meg a számokat; mint mindig, most is Darcy „ügynökségé”- vel dolgozott, Darcynak mindenütt voltak megfelelő ismeretségei, és ezek ismerősei mindig ismertek egy számzárszakértőt, autótolvajt vagy orgazdát. Sanchez — mint a legtöbb magánzó — csak telefonszámokkal dolgozott, nevekkel soha, és ő sem mutatkozott be soha senkinek. így biztonságosabb. A találkozót a Főpályaudvarra beszélte meg. Utána felhívta a sloani fegyverkereskedést, lőszert és füstbombákat rendelt, majd egy jótékonysági rendezvény védnökének nevében eltávolította Taylorékat és Wilkinsonékat vidéki birtokukról. „Üzleti” ügyeit így rendben tudván, várta az éjszakát. Illetve Maggie-t. Ha a lány kockázatos dolognak fogja fel az összetartozásukat, nem jön el; de
