Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Czibor Zita: A borostás férfi visszatér (bűnügyi történet)
Czibor Zita ha bízik — nem a becsületében, csak a szeretetében —, csodálatos együttlét elé néznek. A biztonság az, ami egy nőt egy férfi ágyába visz. És eljött. Kicsit bizonytalan volt, kicsit ügyefogyott, de elmondta, amit akart, amire Sanchez számított, szó esett a védekezésről, az életről, a reménytelenségről, végül Maggie sírva bújt Diegóhoz. És ahogy elült a keserűség, lágy, meleg hullámokban áradt szét a vágy, lágy simogatások, meleg érintések, egyre nagyobb és nagyobb csillaghullámok jelentették az ölelkezésüket. Amikor Maggie azt hitte, a férfi már alszik, szégyenlősen, de boldogan kiosont a szobából. Sanchez nem aludt, egy szemhunyásnyit sem reggelig. Azon gondolkozott, miért van, hogy a nő, akit megszeretett, elmenekül előle. Mocskosnak érezte magát, amiért már az első éjszakán, a saját otthonukban... Kora reggel összekapta a telefonját, fegyverét, és mosdatlanul, köszönés nélkül távozott. IV Hosszú gyaloglás után, testileg-lelkileg kimerültén ért Sloanbe. A kisváros számtalan szállodájának egyikében végre kapott szobát (a turistaszezon és a pénztelenség látványa nagy úr), a portásról kiderült, hogy megbízható villanyszerelő, és már „dolgoztak” együtt. A hotelben végre megfürdött, megborotválkozott, a portás szerzett tiszta ruhát is. Sanchez tudta, hogy ez egyfajta előleg, a szobát és a ruhát csak akkor tudja kifizetni, ha sikerül az akció, az pedig csak úgy sikerülhet, ha megfelelő szakemberek végzik. Ha a Boulder City-i társaságban nincs villanyszerelő a riasztóhoz, a portás tökéletes lesz, legalább hallgatni fog, és nem adja le a drótot a zsaruknak kellő díjazás reményében. A belvárosban, a Főpályaudvarnál találkozott a csapattal. Fél órán belül kiválasztott hat idegesen ténfergő terepszínű alakot, jót derült, amikor az egyik a biztonságiak orra előtt fosztott ki egy Gucci-retikült. Ennél jobb ajánlólevelet nem kaphatott volna, szeretett olyanokkal dolgozni, akik nem a másét veszik el, csak azt, ami jár nekik. Megszólította a kiválasztott embereket, egyikükben sem csalódott. Hat férfi, köztük kettő volt biztonsági őr, a gyenge pontok bemérésénél tökéletes segéderő, egy ékszerészsegéd, hárman pedig csak úgy adódtak egy kis mellékkeresetben bízva. Villanyszerelő nincs, viszont ha a hotelportást beveszi, sok lesz a profi, és ezek előbb-utóbb valamin összekapnak. Sancheznek kezdett nem tetszeni a dolog. Aztán mégis telefonált a recepciósnak, és ott, a Főpályaudvaron, mintha csak a következő szerelvényre várnának, a kis étteremben elmagyarázta a tervet: — Fél órán belül idejön egy takarmányszállító teherautó, ti, szakállasok, ellenőrzitek a ponyvákat, nem akarom, hogy fuvar közben szakadjon el a tartókötél. Ti ketten, akik állandóan körbe-körbe figyeltek, mintha őrök lettetek volna, körbejárjátok az épületet, megkeresitek a legkönnyebb behatolási módot és a riasztót. A haciendák a Mohave sivatag peremén vannak, a nevedai Sloantól délre, a tulajdonosok neve Wilkinson és Taylor, már nem lesznek a házban. A szerelő vetelek megy, elintézi, amit kell. Hárman együtt mentek be, szakállasok az ellenkező irányból egy ablakon, göndör, te állandóan a ház körül csellengsz, a szőke pedig velem marad a főbejáratnál.
