Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Czibor Zita: A borostás férfi visszatér (bűnügyi történet)
úgy, mintha mozogna a levegő. Ekkor nyugat felé fordult ■— ezt a nap állásából következtette ki —, amikor rádöbbent, hogy azokon a ranchokon már ismerik. Ezek után délnek vette az irányt, majd keletnek, aztán ismét a lenyugvó napot követte. Az éjszaka egy fáradt, űzött vándorra talált, aki mindennapi betevőjét tisztességes lopással akarta megkeresni, ha tudta volna, merre keresse. Reggel — azaz délben, de Sanchez ekkor ébredt fel — újra útnak indult. Lágy, meleg hullámokban áradt szét a sivatagi szél. Jobb lábat a bal láb után, jobb lábat a bal láb után, jobbot a bal után, balt a bal után, puff. Felkelni, jobb lábat a bal láb után, jobbot a bal után, jobbot a bal után. A hajából kiszabadult pár tincset a füle mögé tűri, és megy tovább. Sűrű fekete szemöldöke a haragtól csaknem vízszintes, egybefüggő vonallá húzódva. Dombok, völgyek, dombok, völgyek, izzó vörösen. Fáradt, fekete pillantásokkal körülnéz. Megbomlott haja csomókban lóg, szálai a szemébe göndörödnek. A passzát pedig csak áramlik, lassú hőhullámokat hoz, a férfi arca fénylik, homlokán már cseppekben az izzadtság. Minden mozdulat egy évtizedig tart, kínszenvedés, míg megdörzsöli borostás állát. Kínos küzdelemtől szögletessé rándult szemét ellepik a hiábavalóság könnyei. Anyjára gondol, aki tisztaságra tanította hiába, mert itt nincs, akinek tisztán tartsa magát; apjára emlékezik, aki a becsület és bűn közti különbséget magyarázta hiába, mert akarhat valaki ranchon élni és tisztességes áron eladni a gabonát, ha nincs pénze vetőmagot és földet venni. Élnek még egy Paso Robles-i kis házban, de számára már halottak, mert nem mehet többé hozzájuk, mert nem tudja felmutatni egy élet munkájának gyümölcsét. Mit mutasson? Hogy műkincslopásra használta anyja beléoltott szép iránti vágyát? Hogy a teste tele van hegekkel, amiket rendőrök vagy banditák golyói vagy kései okoztak? Azt mondja el, hogy csak gazdagoktól lopott és csak az elszegényedett kereskedők üzleteiben vásárolt? Ezt csak ő tudja, erről nem adtak igazolást, és ezt csak a magafajták értékelik. Milyen hiábavaló ezen a világon élni! Nyögve lassan a farzsebe felé nyúl, hátha meghagyták a pisztolyát. Meghagyták. Üres tárral. A mobiltelefonját is meghagyták, lemerülten. Az enyhe napszúrás egy enyhe ájulásba kényszeríti, a föleszmélés pedig egy enyhe sokkra. Mókus nagyságú, apró szőrű, széles pofájú, ronda és büdös, érdeklődve szaglászó állatokat pillant meg magán és maga körül. A coyotcsapat a bemutatkozó szuszogás után rájön, hogy mégsem döggel van dolga, tehát vérmérséklet szerint kikerülve vagy végigmászva a férfit egyéb lehetőségek után néznek. Felmásznak egy dombra, és onnan elmerülten figyelnek valamit. Sanchez igyekszik. Már igyekszik, mert a szakadt ing alatt gyorsabban kezd dobogni a szíve, olyan szaggatottan, mint amikor a tigris prédát érez. Az állat az élet jele. Fölcsúszik-mászik a dombra a coyotok után, és elmerülten figyel, egy házat, egy félig vakolt terméskő házat, düledező palánkkal körülkerített düledező lovakkal, tikkadt tehenekkel. Cserepes ajka fájdalmas vigyorba húzódik, lassan életteli, gurgulázó hangok törnek fel a torkából. Nedves hangszálakkal ez nevetésnek hangzana. Őket nem rabolja ki, de biztosan elmondanak egy-két érdekes dolgot a segítséget kérő idegennek. Czibor Zita
