Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: A kétnyelvű iskolai iratok... /terminológiai problémák (értekezés)
NYELV ÉS ÉLET 23. Mint már említettük, elvi célunk a magyarországi nyelvhasználathoz való igazodás, elsősorban a szakmai szóhasználat, a terminológia terén. Mi valósítható meg ebből az oktatásügyben? A spontán módon kialakult szlovákiai magyar terminológiának a magyarországival való felváltása, a magyarországi terminológia következetes és teljes átvétele nyilván lehetetlen, mégpedig az alábbi okoknál fogva: a)A szlovákiai és a magyarországi rendszer szerkezetében nem azonos, a szlovákiai rendszernek vannak olyan elemei, amelyek a magyarországiban nem léteznek, illetve nincsenek speciális névvel megjelölve (1. fent a pomaturitné stúdium kapcsán elmondottakat). b)Mindkét rendszer változik, de nem egy időben és egy irányban, ezért problematikus a magyarországi rendszerben beállt változások lexikális következményeinek a figyelembevétele. Nálunk például jelenleg minden iraton szerepel (így a bizonyítványokon is) a személy azonosítására szolgáló ún. rodné číslo. Ennek magyar(országi) megfelelője Jakab István (1987:10) szerint a személyi szám, s ez így is volt 1998-ig, azóta azonban egy adott személy születési adataira utaló számsor hivatalos neve Magyarországon a személy- azonosító jel viszont az új, bankkártya formájú magyarországi személyi igazolvánnyal (hivatalosan: személyazonosító igazolvány) együtt kiadott, szintén kártya formájú lakcímigazolvány-on már ez szerepel: személyi azonosító. Magyarországon az utóbbi bő egy évtized alatt már másodszor változik meg ennek a kódszámnak az elnevezése, szlovákul ellenben még mindig rodné číslo a neve. c)Nem lehet figyelmen kívül hagyni a hagyományt sem: érdemes-e a szlovákiai magyar nyelvhasználatban meghonosodott kifejezéseket felváltani újakkal? A szlovákiai magyar beszélőközösség szempontjából nézve az oktatással összefüggő szlovákiai magyar kifejezések általában normatívak (társadalmilag elismertek) és adekvátak (funkcionálisan elfogadhatóak), s mivel olyan szövegekben fordulnak elő, melyek a szlovákiai magyar beszélőközösség tagjai számára készültek (1. pl. iskolai bizonyítványok), a magyarországi kifejezéssel való felváltásuk indokolatlannak tűnik. 3. Mindezek alapján elemezzünk néhány problémásnak tekintheti kifejezést! 3.1. A közoktatáson belül (alap- és középfokon) az iskolatípusok megnevezése a szlovákiai magyarban és Magyarországon nem azonos, kivételt az óvoda, a gimnázium és a szakközépiskola szavak képeznek. Az óvodá-val kapcsolatban talán problémaként egyedül az merülhet fel, hogy a szlovákban ennek szinonimájaként a predškolské zariadenia kifejezést használják. Szó szerinti fordításával (iskolaeltőtti intézmények) találkoztam már ugyan, ám nem ajánlom, helyette használhatnánk a tudtommal Jakab István javasolta gyermek- intézmények szót (hátránya, hogy az alapiskolások is gyermekek), illetve a kisdedóvó intézmények (Magyarországon a bölcsődéket és az óvodákat nevezik ezen az összefoglaló néven), esetleg a nevelési intézmények (az új magyarországi közoktatási törvény így nevezi az óvodákat), óvodai intézményiek) kifejezéseket.
