Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: A kétnyelvű iskolai iratok... /terminológiai problémák (értekezés)
NYELV ÉS ÉLET azonban a magyarországi magyar nyelv standard változatát értjük, ehhez kellene tehát alkalmazkodnunk azoknak a szlovákiai magyar szövegeknek a létrehozásakor is, melyek ennek a nyelvváltozatnak az alkalmazását „követelik meg”. A hivatalos stílus szövegtípusai jellemzően ebbe a kategóriába tartoznak. Éppen a szlovákiai magyar oktatási terminológia szolgáltat számos példát arra, hogy a magyarországi kifejezések átvétele, a magyarországi hivatali — oktatási nyelvhasználathoz való igazodás sokszor nem lehetséges — ám több esetben elképzelhető és megvalósítható, mint ahogyan azt a megvizsgált szövegek szóhasználata és stílusa mutatja. 21. A szlovákiai és a magyarországi oktatási rendszer igen sok egyezést mutat, Szlovákiában és Magyarországon lényegében azonos típusú iskolai iratokat használnak; a szlovákiai és a magyarországi oktatási rendszert és az ahhoz kapcsolódó terminológiát megvizsgálva nagyrészt beazonosíthatók az azonos vagy hasonló funkciójú részelemek. Előfordul azonban olyan eset is, amikor az egyik rendszerben létezik olyan elem, melynek a másik rendszerben nincs megfelelője, ezért megnevezve sincs. Magyarországon például a 10. évfolyam lezárásaként a tanulók ún. alapműveltségi vizsgát tesznek, Szlovákiában viszont ilyen vizsgatípus egyelőre még nem létezik. Arra is találunk azonban példát, hogy a két rendszer funkcionálisan azonos vagy hasonló részelemei tartalmilag nem fedik teljesen egymást, illetve eltérések figyelhetők meg a megnevezések szintjén, pl. az egyik oktatási rendszerben valamely elemre nincs speciális szó, kifejezés. Szlovák—magyar viszonylatban ilyen az ún. (nem felsőoktatási szint) post-secondary képzés, mely mind a két országban középfokú oktatási intézmények keretében valósul meg, célja bizonyos szakképesítés megszerzése. Szlovákul ezt a formát nadstavbové, illetve pomaturitné túdium címen tartják nyilván, Magyarországon viszont nincs sajátságos elnevezése (esetleg szakképzési évfolyam-kéni említik, illetve a 13—14. évfolyamban folyó szakmai képzés-ről beszélnek). A szlovák és a magyar terminusok összevetésekor tehát első lépésben a funkcionális szempontot kellene érvényesíteni. Ezután kerülhet sor a megnevezés, a forma vizsgálatára: szerkesztett-e, vagy nem, a belső szerkezet (motiváció) a rendszer szempontjából jelentéssel bír-e, fontos-e. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni bizonyos pragmatikai tényezőket sem: a magyarországi oktatásügy az utóbbi tíz évben a centralizált modelltíl fokozatosan eltávolodva deklaráltan liberális irányultságú. Ez a szemléletváltás természetesen a szóhasználatban is visszatükröződik: a hagyományosan ellen- rőző könyv-nek nevezett füzetecskét újabban tájékoztató füzet-nek nevezik, a szakfelügyelő megnevezést felváltotta a szaktanácsadó, stb. Ez utóbbi esetben a megnevezés változása egyben a funkció módosulására is utal, a szaktanácsadóknak ugyanis valóban elsísorban a tanácsadás — s nem az ellenőrzés a feladatuk. 2.2 Ha az oktatással összefüggő, a szlovákiai magyar nyelvhasználatban meghonosodott szavakat, kifejezéseket megvizsgáljuk, illetve az azonos vagy hasonló funkciójú részelemeknek a szlovákiai magyarban és Magyarországon használatos megnevezéseit összevetjük, az alábbi típusok különíthetők el:
