Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KEGYELET - Ordódy Katalin halálára (Szeberényi Zoltán)
Ordódy Katalin halálára hitelesebben és gazdagabban ábrázolják a munkát, a termelést. Ez az igény szülte Ordódy Katalin regényét is. Közvetlen tapasztalatai alapján, féléves tanulmányútja eredményeként egy történetet mond el a komáromi hajóépítők életéből, munkájáról, amely lényegében visszaesést jelent írói fejlődésében. Előképzettségétől, érdeklődésétől, írói adottságaitól eltérő feladattal birkózik meg benne. A riport és a regény eszközeit vegyítő mű, a számos érdekes helyszínrajza és munkásalakja ellenére sem mondható sikeresnek. A kritika is számos kifogással élt vele kapcsolatban. Talán ez a sikertelenség az oka, hogy többéves hallgatás után jelentkezik új regénnyel. Az idegen (1968) címen megjelenő mű fordulópontot jelent az írónő művészi pályáján. A korábban művelt társadalmi-történelmi ihletésű regényt a lélektani indítékú, redukált cselekményű művek váltják fel. Ettől kezdve írásainak középpontjában többnyire az asszonyi sors problémái, az egyéni boldogság és a társadalmi konvenciók konfliktusai, a női lélek sajátosságai stb. állnak. A regény egy házasság válságainak rajza, egy női lélek háborgásai egy hozzá méltatlan házasság kötelékében. A főhős — Gigi — sorsa a hűség és hűtlenség problémáit veti fel kisvárosi, kispolgári társadalmi közegbe ágyazva. Ez a regény sem mentes a sablonos megoldásoktól, kidolgozatlan részletektől, de ebben bontakozik ki először hitelt érdemlően a lélektani realizmus, a meggyőző motiváció. Mintegy előkészítője A keskenyebb út (1971) című regényének, amely tovább szélesíti az itt kimunkált keretet, gazdagítja a lélektani szituációk kifejezésére alkalmas eszközöket. Egy jónak induló házasság belső feszültségei közepette a szlovákiai magyarság életének, a szlovák—magyar együttélés előítéletektől terhes kérdései merülnek fel. Az egyéni boldogság és érvényesülés keresésének és a közösségi elkötelezettség és érdek teljesítésének dilemmáját megszenvedő regényhősök végül a nehezebb, a „keskenyebb” utat választják. A regény egyik fontos erénye, hogy minden ízében, eszmei-tartalmi vonatkozásaiban egyaránt mélyen a szlovákiai magyar valóságban gyökerezik. Hasonló karakterű a Kiküldetés (1977) című regény, amely a szülőföldhöz, a hazához és népünkhöz való ragaszkodást szélesebb összefüggésekben, az 1968-as eseményekhez kapcsolódva veti fel. Az ember a legsúlyosabb kérdésekben nem dönthet a pillanat hatása alatt. Judit, a regény hőse a szerelmét, pillanatnyi boldogságát áldozza fel a közösség érdekében, amely felnevelte, amelyhez egész lényével, múltjával és jelenével tartozik. Lélektani indítékú, szándékosan zsugorított epikumú regény A kerekes kút (1979) is. Az epikai alapszintuációt egy szétszóródott család tagjainak találkozása adja, az összetartó erő, az anya temetésén. A halott anya, a szülői ház, a közös emlékek, a gyermekkor természeti környezete és közege, a vénlány nagynéni stb. azonban már csak látszólag teremtheti újjá az egykori közösséget. A három testvér már egy-egy új világot, külön érdekszférát képvisel. A temetés lélektani helyzetét használja fel az írónő, hogy hol előre, hol hátra pörgetve az események menetét, az emlékezés mechanizmusát, rámutasson azokra a változásokra, amelyek tájaink emberének tudatában végbementek. A családtagok sorsában, személyiségében, viselkedésében, gondolkodásában, a szülői házhoz való viszonyulásában stb. ott lüktetnek a közelmúlt történelmi-társa
