Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KORTÁRS MAGYAR ÍRÓK - Cselényi László: Elfelejtett írók? (Tersánszky Józsi Jenő, Déry Tibor. Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Kodolányi János, Szabó Pál, Bibó István (miniportré)
Kortárs magyar írók Két különös oka volt mellőzöttségének: egyrészt a népi írók körének ún. jobboldalához tartozott, tehát azokhoz, akik nem csatlakoztak 1948 után a kommunistákhoz, másrészt, hogy az előbbi következtében nem csatlakozott a szocialista realizmus híveinek a táborához. Tíz évvel a rendszerváltás után, 1999-ben, születésének 100. évfordulóján következett be a nagy fordulat: Kodolányi föltámadása. A Kodolányi-szeminá- rium egyértelműen bizonyította, hogy vétkes mulasztás történt, századunk egyik nagy magyar íróját söpörték a szőnyeg alá, legfőbb ideje, hogy újra elfoglalja méltó helyét a magyar Pantheonban. Tény, hogy a Juliánus barát s főként Az égő csipkebokor a legjelentősebb magyar regények sorába tartozik. De rendkívüli erejűek a korai novellák (főleg a Sötétség), az életrajzi regények (Futótűz; Feketevíz, Süllyedő világ) s megdöbbentő szociográfiája, a Baranyai utazás is. Kései korszakából pedig, az említetteken kívül a Boldog békeidők és a Vízválasztó. „Kodolányi életműve a Móricz nyomán felhullámzó nagyepika egyik nagy teljesítménye. Az ő műveiben is az a társadalmi osztály öröködik történelemmé, amelyik a történelem alatt élt, s amelyiknek életformáját a társadalmi fejlődés meghaladja, s ilyen életművekben, mint a Kodolányié is, őrződik a nemzet emlékezetében. A történelem alatt élt parasztság virtuális történelme, ez a Kodolányi-művek szemléleti jellege, esztétikai minősége pedig egyetemes emberi jelentéssé általánosítja ezt az emlékezetet” — írja Bata Imre Kodálányi- ról. Szabó Pál „A legnagyobb írás az lenne, ha meg tudnám írni mindazt, amit lerakott lelkemben a hatvan év alatt elzúgott világ: de nem hiszem, hogy meg tudjam írni. Hiszen a legnagyobb, legigazibb írásművek soha nem íródnak meg. Azok mindig és mindenkiben elsikkadtak.” Hatvanéves korában, 1953-ban kezdte írni önéletrajzi regényét, a Nyugtalan életet Szabó Pál, annak első bekezdéseiből való e gondolat. Ő, hála istennek, sok mindent megírt abból, amit átélt, s ha éppen ő nincs, akkor talán soha meg nem íródik épp az a társadalom alatti világ, amit éppen csak ő, a legmélyebbről jött magyar író tudott megörökíteni. S megörökítette számtalan regény és elbeszélés mellett épp ebben az ötkötetes memoárban, amelynek előszavát ilyen pesszimistán kezdi. S a Nyugtalan élet nem is a legnagyobb dobása Szabó Pálnak. Az ő remekműve a Talpalatnyi föld. „...ha minden műve csak előkészület vagy epilógus volna, egymagában is megőrizné századokra Szabó Pál nevét” — írja Czine Mihály. „A tegnap magyar falujáról nem ismerek szebb regényt. Szebb filmet sem láttam a Talpalatnyi földnél, s a falu új életre indulásáról sem írtak nagyobb szívvel az Isten malmainál. Az Emberek, a Harangoznak, a Talpalatnyi föld, az Isten malmai, a Nyugtalan élet, az Ahogy lehet, a Most és mindörökké, a Minden kör bezárul és annyi más könyv igazolja: Szabó Pál, a lehetetlenre vállalkozó egykori fiatalember, élete során csakugyan győzött a lehetetlenségeken."
