Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KORTÁRS MAGYAR ÍRÓK - Cselényi László: Elfelejtett írók? (Tersánszky Józsi Jenő, Déry Tibor. Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Kodolányi János, Szabó Pál, Bibó István (miniportré)
Kortárs magyar írók katona is kutyapecérként kezdte dicsőséges pályafutását. Csakhogy: a derék katona kalandjai az első világháború véres csataterein zajlanak, míg piaci polgárunk legföljebb egy-egy vidéki zendülés vagy korteskedés magaslatáig emelkedik. Ám nem csak ez az egy különbség az oka, hogy a Svejk a világirodalom egyik nagy regénye, a Kakuk Marci pedig még a magyar prózában is a máig megkérdőjelezett értékek között találtatik. „Tersánszky egyik legkülönösebb írónk. Kor- és nemzedéktársainak java része műveltségével, gazdag ismereteivel keltett figyelmet és elismerést, ő szinte kérkedett vele, hogy nem olvas, mégis mindent ismer. Rendületlenül dolgozott, de szíve mélyén mindig abban reménykedett, hogy nem irodalmi sikerei révén lesz közismert” — írja Rónay László Tudjátok-e ki vagyok? című Tersánszky-monográfiájában, s így folytatja: „Legkevésbé sem érdekelték a sznobok, a lihegő irodalmárok, annál otthonosabban érezte magát szerény kocsmai pultoknál és borkimérésekben. Az élet elesettjeinek, kivetettjeinek volt az embere, az ő küzdelmüket, napi harcukat akarta megszépíteni, amikor felejthetetlen figuráit alkotta, s életük alakulásával bizonyította be, hogy az ember létében mindig van remény, abban mindig bekövetkezhetik a csoda, s hogy sokat szenvedett, tűrt századunkban is érvényesek az emberiesség vonzó példái.” Kakuk Marci figurája végigkíséri Tersánszky hosszú életútját. Először még a tízes években tűnik fel, a Ruszka Gyuriék karácsonya egyik mellékfigurájaként. „Erről Osváth, a szerkesztők szerkesztője nekem azt állította, hogy az utóbbi tíz év legjobb elbeszélése!” — írja Tersánszky. Majd tíz év múltán, 1921-ben jelenik meg a Kakuk Marci ifjúsága, Móricztól Osváthig áradoztak róla, a folytatás, az Amerikai örökség azonban újabb tíz évet várat magára. Ám az 1933-as folytatást gyors ütemben, évenként szinte követik az újabb Kakuk Marci-történetek (1934: K.M. a zendülők közt, 1935: K.M. vadászkalandja, 1937: KM. kortesúton, 1941: Annuska.) így érkezik el 1942-ben az Összegyűjtött Kakuk Marcihoz szerzőnk. De még ez sem a teljes ciklus, mert a K.M. hősszínész című történetet csak az 1966-os bővített kiadás közölte, hisz A céda és a szűz című kisregényéért másfél hónapot ült írója a börtönben. így a teljes Kakuk Marci valóban végigkíséri 1969-ben bekövetkezett haláláig Tersánszkyt. Jó tízéves munka után megérkezni: írói sors. Nem baj: itt az első abszolút és az első maradéktalanul teljes munka. Kakuk Marci »jelenleg piaci polgár, magyarán csavargó« életrajza ez a könyv, amelynél eredetibb, bájosabb és őszintébb könyvre e zsánerben rámutatni nem tudok. Tökéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mester-operatőr munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája” — írta Móricz Zsigmond már 1922-ben a Nyugatban. S így folytatta: „Azt hiszem, aki ezt a könyvet elolvassa, sorra előveszi Tersánszky régebbi könyveit, és mind megérzi, mindet ismerőssé veszi, csak most fog rájönni az ízére ennek az írónak, aki maga is csak most ért haza.” így igaz. Kakuk Marci árnyékba szorította a szerző többi munkáját. Pedig olyan remekek akadnak azok közt is, mint az 1916-ban írott Viszontlátásra, drága című kisregény, s ennek későbbi 1929-es változata, A margarétás dal. Vagy a Rossz szomszédok és a Két zöld ász, s a már említett, A céda és a szűz
