Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Józan Lajos: Egy sumér pásztor éneke — Leilához (vers)
Józan Lajos* Egy sumér pásztor éneke — Leilához lépj már elém, nem sajnálom éltemet. Minden néma, süket, béna, nem találom üdvömet. Ragyogó nap, lenyugvó nap, vígy Leilához közelebb, Feláldoznám legszebb birkám, aranygyapjas kosomat, csak láthassam, csókolhassam imádott Leilámat. Előveszem sípos, kedvem legédesebb hangzatát, úgy kívánom, leimádom ajkad, arcod mosolyát. * Nem nyugtat meg semmi, minden elhagyott, álmomban sem látlak. Nem vagy már halott? Sietve elmegyek, sorba járom én az őrhelyeket a Farah peremén. Megkeresem őket és kivallatom, látták-e Leilám ezen a tájon, Itt ülök a Farah partján álmomban és éberen, feléd tapogat a szívem álmomban és éberen. Legeltetem a nyájamat, de hozzád vonz a szívem, azt sem tudom, közeledsz-e, de hozzád vonz a szívem. Kereslek a csillagok közt, melyikből tündökölsz rám? Szólj, mosolyogj, hogy tudhassam, melyikből tündökölsz rám. Elepedek, mint a nádszál, szomjazom az ajkadat, semmi más nem vigasztalhat, szomjazom az ajkadat * Nincs hol lennem, asszú lelkem szomjúhozza éneked. Túlsó parton madárhangon szólj, átúszom a vizet. Hol vagy, hol vagy? szívem sorvad, halálból is ints nekem! Tőrt és gyilkot, lándzsát, kardot ragad érted a kezem. Ha kell — és kell —, Baál istennel is megküzdök éretted, csak légy enyém,
