Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Somos Béla versei
Somos Béla Azt mondják Azt mondják, hogy már jobb neked nem kell törődnöd önmagaddal jön-e álom s a fájdalom hol támad rád, mekkora haddal Azt mondják, az a túlsó világ ezerszer jobb e földi pornál nem rémíthet: mikor mi bánt ami titok volt, nem titok már Azt mondják: te látsz, te tudsz botlásaimat megbocsátod de nem hallom a szavaid ha kínjaimban felkiáltok Önző vagyok és irigyellek Te gazdag vagy, én nincstelen Te mosolyogsz a messzeségben Nem fájsz magadnak, csak nekem Tört deszkákat Tört deszkákat sodort a víz felénk Hajó sehol, ember sehol se már Valami zúgott, morajlott lenn a mélyben kik szorítottuk a deszkadarabot ketten voltunk a végtelenségben felhők és napok ott fönn, s mi lenn, a hullámok szívében reméltünk magunknak jó csillagzatot egy másik deszkadarabot sodródó csónakot, feltűnő partszegélyt
