Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Duba Gyula: Gyeptéglák alatt a múlt (regényrészlet)
Duba Gyula Az új párt egyetlen nyílt célkitűzése a titkok feloldása, a világ minden titkát feltárni és nyilvánosságra hozni. S erre, titokellenes propagandája ellenpárjaként egyre sűrűbb homály veszi körül a nevét, léte mitikus ködökbe burkolózik, és tevékenysége megfejthetetlen rejtély. S ezen titokzatos vonások varázsát elmélyíti a kétségtelen bizonyosság ténye, hogy a VáBéPá mögött máris óriási politikai érdekek aktivitása és hatalmas anyagi háttér állhat. Erre mutat minden jel... A párt nevével és jelvényével, egy menyétképű ravasz kukkoló képe nagy vörös kereszttel áthúzva, zöld mezőben, pajtakapunyi bilboardok és villogó transzparensek jelentek meg az utak és autósztrádák mentén. Találkozunk velük a külvárosi tereken. Szivárványszínű feliratok, tarka fényreklámok szikrázzák jelmondatait: „A jövőt a múlttól várja, a Városi Béke Pártja!” „Megőrizzük a város régi arcát!” Legsokatmondóbb s egyben a legdöbbenetesebb jelszavuk: „Béke van, titok nincs!” A párt elnökének arcképe is megjelenik a klasszikus stílusban készült, finom technikával nyomott plakátokon. Ezeken Drábik-Drabicius Don Quijote képmására hasonlít feltűnően, bár kefehaja némileg más benyomást kelt, mint a bús lovag hosszú hajzata, külsejében és kisugárzásában mégis szinte azonos az ösztövér lovaggal. Korszerűsített mása, ám nem kevésbé naivan hősies Don Quijote. A plakát váltig állítja, hogy „Az idő hídján menő, jövő férfija ő!” Magas tűzfalak téglafelületén és toronyházak csúcsán színesen viliózó — vörös, kék, zöld és sárga — neonreklámok népszerűsítik az elnök és a párt nevét. Néhány magánrádió és egy televízió fülbemászó, kedves dalocskát sugároz gyakran: „Béke van, béke van, ki-ki nyugalomban, nincs titok, nincs terror a mi városunkban. Aki nyugton élne, szóljon, s meg nem bánja, óhaját jegyzi a Városi Béke Pártja!” A fülbemászó szövegre kiváló zenész szerzett pompás dallamot, melyet jókedvűen visszhangzott a város. A dalocska borozókban, cukrászdákban, üzletek ajtaján és utcákon, tereken áradt a rádiókészülékekből. Nemsokára magukban dúdolják az emberek... A Ferencesek terén tovább folynak és felgyorsulnak az események. Valami elkezdődött s folyik a végzetszerűség törvényei szerint. A fűrészes-baltás nyüvek lekászálódnak a teherautóról, hét zöldövezetes dolgozó, akárha Hófehérke marcona törpéi lennének, Vrbicky vezetésével. Hallgatagok, elszántak és tettre készek. Látszólag közönyösek. Talán lelkűkben érzik kemény elhatározásuk súlyát, de nem törődnek vele. Néma, fegyelmezett mozgásuk különleges alakulatra, kommandós egységre emlékeztet Feladatukat pontosan ismerik, mint a gerillák, bevetésre várnak. Nincsenek aggályaik, nyugtalanságot nem éreznek, egy kommandós egységnek nincs lehetősége ilyen haszontalansá- gokkal törődni Bár a titkos kétely talán mégis megérinti őket. Sejtik, hogy népszerűtlen dolgot készülnek elkövetni. Egyszer talán, bár parancsra cselekszenek, kiderülhet, hogy bűnrészesek Olyan időket élünk, hogy az ember óhatatlanul belekeveredhet valamibe, akaratán kívül megégetheti magát De talán azt gondolják, úgyis mindenki vétkes és mindenki részben bűntársa valakinek Mindenki parancsra cselekedett a múltban, ki tudhatja hát, mi a bűn?! Vrbicky azonban látni valóan ideges. Felelőssége óriási. Vesztett csaták után a főparancsnokot megbüntetik, néha agyonlövetik. A nagy Musztafa Karafa is
