Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Alabán Ferenc: „A kisebbségi irodalom küldetésének megértéséhez nem legendák és szólamok szükségesek...” (ankét)
A kortárs magyar irodalom fél évszázada Szlovákiában befogadó szféra, tehát az irodalom élő és egyúttal éltető közegének a meggyengülését (esetleges megszűnését) is jelentheti. A hogyan tovább kérdésében ily módon fontos- helyen szerepel az irodalomkritika szervezési és funkcióbeli zavarainak megszüntetése, mivel jelenleg az olvasó és lényegében az irodalom is dezorientálva van. Nem kap megbízható segítséget a kritikától. Megítélésünk szerint termékenyítő összefüggés van kritikai (irodalomelméleti) és irodalomalkotói tevékenység között. Igaz, hogy a kritika nehezen tudna (nem is tud) jelentős szépirodalmat életre ösztökélni, de az is igaznak látszik (igaz is), hogy eddig még minden jelentős szépirodalom mögött nagyhatású kritikai erők működtek. Mert az irodalomnak fejlődése során szüksége van saját „öntudatára”, mindenkori törekvéseinek kritikai, esztétikaieszmei értékeinek felmutatására és összegzéseire. Más szempontból: kritika hiányában nincs lehetőség az újonnan keletkezett művek közti eligazodásra, az egyszerű számontartás, az értékelés munkája is körülményessé és nehézkessé válik az olvasó-irodalmár, az irodalomközvetítő, a könyvtáros és a pedagógus számára. A szlovákiai magyar irodalom — a fejlett nemzeti irodalmakhoz hasonlóan — az elkövetkező időben műfaji átalakulások révén korszerűsödik és fejlődik. Ennek már jelenünkben is megtalálhatóak a jelei és eredményei. Egyes alkotók (Cselényi László, Juhász R. József, Farnbauer Gábor és mások) eddigi művében központi helyet foglal el a kísérlet és a neoavantgárdnak nevezhető alkotási szemléletmód. Ennek egyik formai megnyilvánulását jelenti a vizuális elemek különböző mértékű és különböző hangsúllyal bíró jelenléte a műalkotásban, nem egy esetben a különböző érzeti-észlelési területek összekapcsolásából származó, többször a nyelvi közeget meghaladó, sőt azt háttérbe szorító, átmeneti műfaji megoldások jelentik a költői műalkotást. Mindezek gazdagítják és színesítik a szlovákiai magyar költészetet (irodalmat), bár megítélésünk szerint, annak nagyobb részét továbbra sem a többszörös percepciót igénybe vevő költészeti termékek teszi ki. Ebben a kisebbségi lírában a nyelvközpontú irodalmi törekvéseknek van meg a hagyományuk, mely a nyelvnek mint kommunikációs rendszernek a lehetőségeiből merít és használja fel annak lehetőségeit E főként könyvön alapuló irodalmi kultúrában létrejött változások is határozottan bebizonyították, hogy a műfajok nem örök életűek, hogy művészi formák szűnnek meg, és újak keletkeznek — egész irodalmon belül és az egyes alkotói életműveken belül is. Nem lehet kivétel a szlovákiai magyar irodalom sem.
