Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Duba Gyula: Gyeptéglák alatt a múlt (regényrészlet)
Duba Gyula Gyeptéglák alatt a múlt {Részlet a Téli áradás című regényből) A Ferencesek terére reggel nyolckor érkeznek a tűzoltók. Vörös létrakocsijukat szembe állítják a kiszáradt mocsári tölggyel. A kitolható lajtorjáról a halott óriás összes ága elérhető. Öt tűzoltó száll ki az autóból sisakban, csákánnyal az oldalán, teljes felszerelésben. Gépkocsijukon szerszámok, fejszék, fűrészek és csáklyák, karikába tekert kötélcsomók, súlyos láncok. Komor férfiak, munkára készek, tökéletes felszerelésükkel képesek szétbontani egy lakóházat vagy földig rombolni egy égő pajtát. Lajtorjájukkal a legmagasabb torony tetejéről is leszedik az öngyilkosjelöltet. Nem sokkal utánuk darukocsi érkezik, szilvakék Tatra autó. Rakfelületén, mintegy a hátán, hosszú, sárgára festett rácsos szerkezetet hordoz, az emelődaru árbocszerű karját, melyről nagy acélhorog lóg drótkötélen és lassan himbálózik a motorház felett. A sofőr és segédje kiszállnak és tárgyalni kezdenek a tűzoltókkal. A szereplők másik csoportja ég és föld között lebeg. A fiatal zöldek, a Pazitko unokával az élükön a mocsári tölgy csonka ágain ücsörögnek. Megannyi élénk tarka varjú! Mégis inkább papagájok! Most nem gubbasztanak szomorúan, mint az óriásfa megcsonkolása után, akár az éhségtől elgyöngült, bágyadt keselyűk. Feltűnően élénkek és nagyon is jókedvűek. Hivatástudattal eltelve komoly feladatot teljesítenek. Mindenképpen megakadályozzák, hogy a városi „zsoldosok”, ezek a jól fizetett bérgyilkosok, ahogy a munkára kirendelt közszolgálati erőket becsmérlik, ezek a mamelukok kivágják az óriásfát. Életük árán is megakadályozzák a hallatlan disznóságot! A fa tetejében a Pazitko unoka ül. Megfigyelői minőségben, parancsnokként vezényli a műveletet. Jobb karjával a fa ágát karolja, s a balt szélesen lengeti, közben harsányan kiabál. Megjöttek a fakúszók, de a fűrészes nyüvek még váratnak magukra! így tudósítja az eseményekről a többieket. Alatta a vastag ágakon, az emberderéknyi csonkokon zöld aktivisták ülnek, izegnek-mozog- nak, izgatottan tollászkodnak. Talán tízen is lehetnek. A fa alól a járdáról tinédzser lányok biztatják őket. Kapaszkodjatok, papagájok, jönnek a fakúszók és úgyis mindjárt leszednek! A fiúk mindenre elszántak és magabiztosak, a demokráciában az ember ott ücsörög, ahol akar! Sérthetetlen, ha közügyet szolgálva, kötelességből és felelősségtudatból teszi. Elbánunk velük! ...lengeti karját a Pazitko unoka. Éppen ezen a szegény halott fán kívánunk üldögélni, nyugodtan megtehetjük! Legfeljebb lepottyanunk róla, na és?! A demokráciában mindenki olyan abszurd dolgokat művel, amilyeneket csak bír. Az ő baja, ha ráfizet! A halott fát pedig nem engedik kivágni, sem eltakarítani, ezt nem!
