Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Alabán Ferenc: „A kisebbségi irodalom küldetésének megértéséhez nem legendák és szólamok szükségesek...” (ankét)
ANKÉT hangvétel kialakításához vezetik, melyben a korszerűség az újfajta látásmód eredménye. A „nyolcak” egyik összetetten progresszív költőegyénisége, a poéta doctus Tőzsét Árpád spontánellenes lírája nem nélkülözi a filozofikus kérdések gyakori felvetéseit. Újszerűsége a közép-európaiság költői értelmezése a Mittel-versekben, s mindez a kisebbségi költő szemével. Az önismeret fokozatain jut el a létértelmezésig, a tárgyiassághoz, az új elméletekig, majd a bartókiság helyes értelmezéséhez, hogy költői eszközeiben is gazdagodjon és felismerje (alkalmazza) a humor és az irónia színeit, belső tartalmait. Ezek az értékek túlmutatnak önmagukon, felismerhetővé válnak a határokon túl is, összecsengenek a gondolkodó európai időszerűségekkel. Kisebbségi líránk távlatos értékei közé tartozik Gál Sándor költészete, amely az élmények közvetlen hatásától a megjelenítésig, majd a koncentráltabb és mélyebb aszociatív kifejezésmódig jut el. Értelmileg telített képei fokozatosan tárgyiasulnak, élet, lét és kisebbségi lét, idő és filozófia szembesülnek, egész lírai világszemléletének meghatározójává válnak. A kisebbségi létértelmezés múlt—jelen—jövő hármasságának dimenzionáltsága sokoldalú alkotópályájának vezérfonalát jelenti. Az ún. „kilencek” költői nemzedékéből Kulcsár Ferenc pályája ívelt eddig a legmagasabbra, ő ismerte fel legkorábban a költői hagyományok jelentőségét, s alakított ki sajátos költői attitűdöt. A nyugatosok éppúgy hatással voltak rá mint a népköltészet, a Szentírás, a jelentős zenei és képzőművészeti műalkotások. Küldetéses szerepvállalása alkalmanként romantikus színezetű és látomá- sos, hatása ősi és megváltói, költői programot jelentő. Nemzedéktársai közül Varga Imre és Tóth László pályájuk elején szerves és távlatot ígérő építői voltak a szlovákiai magyar lírának. Elköltözésük élethelyzet-változást hozott, mely természetszerűen a lírikusi orientáltság megváltozását is jelentette. A nyolcvanas évek közepén induló Próbaút-nemzedék tagjai közül Hizsnyai Zoltán, Juhász R. József, és Farnbauer Gábor eddigi lírikusi jelenléte érezhető meggyőzően, különböző színekben, újszerű és számottevő formai értékekkel. 6. A fontosnak tartható kérdések közül több, általánosítható szempontból is meghatározó az egységes magyar irodalom (kultúra) értékrendjéhez való kapcsolódás megvalósítása. Mindemellett természetes, hogy más-másfajta prózai, költői, esszébeli értékeket és stíluserényeket tarthatnak követendőnek az anyaországban, Erdélyben, Újvidéken, Szlovákiában vagy a Nyugaton élő magyar írók. Ami Budapesten irodalomnak számít, annak Erdélyben és a Felvidéken is érvényesnek kellene lennie, és fordítva. Ez nem egyszerű igény és megvalósítandó feladat, különösen akkor, ha egyes irodalmárok az erdélyiség, a vajdaságiság, a felvidékiség kisebbségi programot szembeállítani igyekeznek egy másik programmal (egy irányzatos elképzeléssel), amelynek szintén joga van érvényesülni, legyen az avantgárd vagy éppen körülhatárolat- lan posztmodern. Ilyen értelemben jelentős differenciálódás figyelhető meg a szlovákiai magyar kisebbségi irodalmon belül is. A gyakran elütő értékeszményeknek az összeegyeztetésével, felmérésével és elfogadtatásával épp elég feladata lesz az elkövetkező időszaknak, a rendszeres irodalomkritika hiánya ui. érzékeny veszteségét okoz(hat). Ez elsősorban az olvasóközönség, a
