Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - TUDOMÁNY - Weinwurm Bence: A kassai Articuli Communitatis Electae egy XVI. századi magyarországi változata (tanulmány)
TUDOMÁNY méltóságok, akiknek leveleit a tanácsnak állva kell meghallgatniuk, a bírónak pedig — hódolata jeléül — a pecsétet homlokához kell érintenie. Mivel a felsorolás olyan tisztségeket is tartalmaz, amelyeknek felvétele kissé anakronisztikusnak tűnik (a pápa és a pátriárkák), szinte egyértelmű, hogy Hebenstreyt ezt a két fejezetet egyszerűen kimásolta a Decretum Gratianiból. A Cod Germ. 35.-ben ezek a fejezetek már erősen lerövidítve vagy egyáltalán nem szerepelnek, a másoló ugyanis a valósághoz igazította a szabályt. Az egyházi jog használatára és ismeretére utalnak a szövegben található latin nyelvű idézetek is, amelyek mintegy összegzésként összefoglalják egyes fontosabbnak tartott fejezetek lényegét vagy csak egyszerűen nagyobb nyomatékot adnak a szabályozásnak. Érdekes, hogy a kassai eredetiben négy, míg a lőcsei másolatban csupán két latin idézet található. Tény, hogy a lőcsei másoló a két talán legfontosabb idézetet hagyta meg:-faciens et consenciens eadem pena puniuntur” (1. artikulus)21 „Nimia familiaritas parit contemptus” (30. artikulus)22 A kassai kézirat ezek mellett tartalmaz még egy hosszabb idézetet is Sevillai Szent Isidor egyházatyától, erre a későbbiekben térünk majd vissza. 4.1. Hasonlóságok és különbségek „Nyemancz sol ym selbst Richtenn, nach mit denen die ym czwgehoeren”23 — ez az ismert egyházi-világi jogi tétel többször is visszatér a vizsgált szövegben. Hebenstreyt azonban ki is bővíti a mondást azzal, hogy megállapítja: senkinek se legyen dolga azokkal, akik a tanács ellen valamit vétettek. A keménység ugyanakkor igazságossággal is párosul, hiszen senki ügyét nem lehet úgy tárgyalni, hogy az illető nem volt jelen a tanácsülésen. Mint már korábban is említettük, a kassai kézirat 40. és 41. artikulusa hiányzik a Cod. Germ. 35.-ből, másfelől azonban a második artikulus végén egy betoldást találhatunk, amely kimondja: a bíró minden esetben Istennek tartozik hálával. Egy másik eltérés a lőcsei szöveg 20. artikulusában található, amikor a másoló az egyébként összefüggő kassai szöveget két egységre bontotta és külön fejezetbe építette. A lőcsei 32. artikulus a másoló saját szerzeménye, az nem szerepel a kassaiban, bár stílusában, szóhasználatában és mondatfűzésében megtévesztően hasonlít Hebenstreytre. Ennél fontosabb azonban a 45. artikulusba toldott szövegrész. Előzetesen megállapítja, hogy melyek azok a bűnesetek, amelyek esetében magasabb bírósághoz lehet fordulni és mikor nem lehet élni a fellebbezés jogával. Ha ugyanis jogtalanul nem engednek valakit fellebbezni, akkor meggyanúsíthatják a bírót: „...das sie nitt yrem eygen Mentschenn, nicht woellen lasszen geniesszen yrer gerechtigkait czw derfolgen, vor Gott vnnd vor denen, die das, czw richtenn Hettenn.:-”24 A legnagyobb szövegbeli eltérés azonban az úgynevezett Isidor-idézet
