Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - TUDOMÁNY - Weinwurm Bence: A kassai Articuli Communitatis Electae egy XVI. századi magyarországi változata (tanulmány)
TUDOMÁNY 5.) Egy 48 artikulusból álló szöveg, amely arról szól, miként kell a bíráknak és a tanácstagoknak viselkedniük a tanácsban. Keletkezési ideje valószínűleg 1516 körül, szerzője pedig a kassai illetőségű Hanns Hebenstreyt: 31r-48r. A kódex anyaga papír, az 1—32 lapokon két csillaggal ellátott címeres vízjel látható (Briquet Nr. 1009(1562—1609)); a 33—48 lapokon pedig címerbe foglalt korona nélküli kétfejű sas és vízfoltok látszanak. Az íráskép egyhasábos, egységes, 1516 után keletkezett, egy kéz műve, bastard írás. A későbbi bejegyzések két másik scriptortól származnak. Az artikulusok kezdetén három-, ilL hatsoros, fekete-vörös vagy tiszta vörös kezdőiniciálék láthatóak, a szövegközi kiemelések és maiusculák vörössel vannak kihúzva. L HANNS HEBENSTREYT ARTICULI COMMUNITATIS-A A tanulmány maga csak a Cod. Germ. 35. utolsó szövegegységével, az eredetileg Kassán keletkezett Articuli Communitatis Electae másolatával foglalkozik. Ennek egyfelől az az oka, hogy a történet- és irodalomtudomány mindeddig viszonylag mostohán kezelte a felvidéki németség moralizáló-jogi irodalmát, következésképpen írásos anyagaink is igen csekélyek. Az Articuli több ismert kéziratmásolatban is fennmaradt. A legrégebbi a kassai őskézirat, melyet a szöveg tanúsága szerint 1404-ben Jacob Stoyan bíró hivatali ideje alatt készített Hanns Hebenstreyt városi jegyző.1 1472-ből való Strázsa város példánya, amely erőteljes nyelvi, nyelvjárási hasonlóságokat mutat az általunk vizsgált lőcsei kézirattal. Minden bizonnyal a strázsai kézirat szolgálhatott mintául Lőcsén is. A kassai ősszöveget mindeddig három tudós adta ki és editálta; először Franz Xavér Krones 1864-ben. Krones tanulmányában mutatott rá először arra is, hogy a szöveg inkább morális-irodalmi tartalmú, mint pusztán jogi szöveg. Másodízben Demkó Kálmán szerkesztette sajtó alá a kassai kéziratot, 1886-ban, ő azonban korántsem járt el olyan gondosan a szöveg feldolgozásával, mint Krones. Legutóbb Ilpo Tapani Piirainen finn származású Németországban élő filológus adta ki a kassai kéziratot, ám tanulmányunkban ezzel a variációval nem kívánunk foglalkozni, lévén átírásai sok esetben hibásak, alapkoncepciója pedig elhibázott. Míg Krones pontosan közli a szöveget, Demkó félreérti, addig Piirainen szándékosan és önhatalmúlag változtat meg egyes részeket, hagy el elemeket és vezet be nem konzekvens jelöléseket. Az eredeti kódexet a középkor során többször is másolták, sok város, így Lőcse, Eperjes, Bártfa, Igló, Szepesváralja, Béla, Selmecbánya, Strázsa városkönyvébe illesztette Hanns Hebenstreyt traktátusát A már említett Strázsa városának például a XVII. századból marad fent még egy példánya, amelyet Weber Samu is közöl Wagner Károly XVIII. században kiadott Analectum Terrae Scepusii-hez írott supplementumában. Weber azonban nem tesz említést a kassai őskéziratról, feltehetően nem is ismerte. Ez már csak abból is világosan kitűnik, hogy edíciójában nem említi az Articuli egyértelmű utalásait a Sachsen-Willkürre, az északnémet városok jogrendszerére.
