Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Pulen Tibor: Bekerítve; Csak vagyok; Még; Sorrend; Mindenki maga; Én is sírhatok; Állatok; Fáj (vers)
Pulen Tibor versei Csak egy állat. Te ártatlan vagy. Lőj! Tüzelj! S ha meghalt, S ha jön az, ki szerette, Etetgette, dédelgette, S akire ő hallgatott, Tudd a könnyes szemébe mondani: „Én ártatlan vagyok.1” Fáj Barátság a nullapont alatt, Megfagytak a szívek, Felepültek a várfalak, Meghaltak a hívek, S ahogy a tűz is kialszik Végül a fáklyák tetején, Úgy szunnyad el parázsba zárva A barátság az idő jegén, Úgy hal el az emlék is, Mit vékony fonálon őrizünk, S elvágja a szálakat Tükörbe néző félelmünk. Mert fáj a múlt, ha tükörbe nézünk, Mert nem voltam soha valaki, S a múltban van elásva, Hogy engem is lehet bántani.
/
