Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Pulen Tibor: Bekerítve; Csak vagyok; Még; Sorrend; Mindenki maga; Én is sírhatok; Állatok; Fáj (vers)
Pulen Tibor versei Mindenki maga Lakat alatt forgó szavak, Titkos vágyak — masszív falak, Süket szájak, néma fülek, Isten hozott, Isten veled, Megy az élet, nincsen szünet. Én is sírhatok Szívtépő süket szemek, Zárt ablakok, égő tüzek, Fel-fel lobbano vágyak, Elporladó álmok, Egy gyufa lángjának fénye, Távozó lelkek kékje, Vörös álmok tajtékzó habja, Néma akaratok izom tépő hangja, Repedt szívnek ordító rabja, Romok alá préselt emberek haragja, S végül egy nyugodt, csendes pillanat — Amíg egy könny az arcomon átszalad. Állatok (A lelőtt kutyákért) Lőj! Tüzelj! Úgy; mutasd meg neki! Mutasd meg neki, Ki az úr, ki az erősebb, S ne bántson a lelkiismeret, Hisz ártatlan vagy. Lőj! Tüzelj! Még! S most várj. Hadd szenvedjen kicsit, Hadd nyögjön, nyüszítsen, Ne legyen szívedben félelem, Mert ártatlan vagy. Lőj! Tüzelj! Neki nem fáj, Nem fáihat, Nem ember ő:
