Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Lanstyák István: Nyelvi hiány (tanulmány)
Lanstyák István érvényűvé válhatnak5. Ami például a szókölcsönzést illeti, a magyar nyelv szlovákiai változatainak beszélt nyelvi regisztereiből számos olyan közvetlen és közvetett kölcsönszót, valamint kölcsönhangalakot tudunk kimutatni, melyeknél a kölcsönzés legvalószínűbb oka az illető fogalom egyetemes magyar megnevezésének nem ismerése volt, pl. bandaszka ’marmonkanna’, sustyák v. sustyáki ’orkánkabáť, haszák ’állítható csavarkulcs’, pausál ’átalány", externista ’óraadó tanár’, spirál ’merülőforraló”, gyorsmentő ’rohammentő’, születési szám ’személyi szám’. A spontán szóalkotást tudatos nyeltervezési eljárások alkalmazása is gyorsíthatja, ill. helyettesítheti6. A nyelvi hiány ily módon történő kiküszöbölése révén nyelvi különbségek alakulnak ki egy-egy nyelvnek eltérő beszélőközösségek által használt változatai között. E folyamatok vezetnek ahhoz a jelenséghez, amely a magyar nyelvművelő irodalomban, ill. a kisebbségi nyelvváltozatokkal kapcsolatos vitákban (1. Kontra—Saly szerk. 1998) nyelvi különfejlődés vagy nyelvi szétfejlődés néven szerepelt (Gál Sándor író és publicista egyik írásában nyelvünk trianonizációjáról beszél, utalva ezzel a jelenség nyelven kívüli okára; Szabad Újság 1998. 1. 28., 1. o.). A kölcsönzés indítékául szolgáló nyelvi hiány nem mindig jelenti egy azonos denotatív jelentés szó hiányát, egy szó kölcsönződhet affektív értéke, rövidsége vagy más okra visszavezethető attraktivitása stb. miatt is (vö. Sándor Klára 1994). Természetesen ilyen helyzetben is beszélhetünk nyelvi hiányról, ellenkező esetben az így átkerülő szót „fölösleges”-nek kellene bélyegeznünk (amint ezt az ortodox nyelvművelés teszi). (Természetesen a nyelvi szétfejlő- désnek más velejárói is vannak, nemcsak a nyelvi hiány, még a szókészlet síkján is, a nyelvi rendszer többi síkjáról nem is beszélve.) ÁLLANDÓSULT NYELVI HIÁNY A nyelvi hiány mint jelenség az említett eszközök alkalmazása révén nem szűnik meg teljesen, egyrészt azért, mert a társadalmi változások következtében új meg új, az adott közösségben korábban nem létező entitások megnevezése válik szükségessé, másrészt pedig azért, mert a régebbi lexikális rések kitöltése sem mindig valósul meg az adott beszélőközösség által használt minden dialektusban és regiszterben. A dialektusok vonatkozásában a problémák leginkább a standard nyelvváltozatban jelentkeznek, a regisztereket illetően a legtöbb gond a szaknyelvekkel van. A nyelvi hiány alkalmi kiküszöbölésének legtöbb eszköze csak a beszélt nyelvben — ezen belül is leginkább a mindennapi beszélt nyelvben — alkalmazható. A formális standardnak még élőszóbeli változatában is sokkal kevésbé elfogadhatóak a beszélők számára pl. az alkalmi szóalkotások és a körülírások vagy a kódváltás, mint a mindennapi beszélt nyelvben, hogy a para- vagy extralingvisztikai eszközökről ne is beszéljünk (meglehetősen furcsa volna, ha mondjuk egy ünnepi rendezvény szónoka elkezdene mutogatni vagy rajzolni, esetleg az első sorban ülőktől kérdezné meg, mi is a neve annak az „izének”, amit éppen nem tud megnevezni). Ami pedig a formális írott nyelvet illeti, abban a nyelvi hiány kiküszöbölésének ilyen módjai leggyakrabban szóba sem jöhetnek7. Még kevésbé lehet szó a lexikális
