Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Hudák Katalin: Veled, Uram; halál előtt; apám (vers)
Hudák Katalin versei sebtapasszal a számon. érdekel, s kicsit megrémít bennem életfogytiglanra ítélt magányom. apám _______________ a pám, apám... tötyögő, bukdácsoló kislányodat nem fogtad kézen, nem vezetted, nem óvtad, kislányodnak soha, sohasem szólítottad. — sohasem láttad őt. apám, eddigi életemben tengernyi fontos kérdésre leltem, oly nagy ez a tenger a te kislányodnak! a válaszokat is nélküled kerestem, apám! mért hagytál elesnem? mostohát és „édesapát” is kaptam helyetted, de téged sohasem láttalak, én egyedül téged szeretlek. most nagyon hiányzol, most nagyon szeretném, hogy olvass néma könnyeimben, érted sóhajt bennem nagyokat a magány. érted sírok, sírsz-e te is értem, apám...? * Hudák Katalin a Leleszi Tükör munkatársa, a Községi Hivatal dolgozója
