Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Lanstyák István: Nyelvi hiány (tanulmány)
Lanstyák István Nyelvi hiány BEVEZETÉS Az alábbi írás A magyar nyelv Szlovákiában című, hamarosan megjelenő könyvemnek az egyik fejezetére épül, azzal nagyrészt megegyezik. Érdekessége, hogy a munka más fejezeteitől eltérően — rendkívül heves elutasítással találkozott a szakma (a szociolingvisztika) egynémely neves magyarországi művelője részéről. (Korábbi munkáim, pontosabban az azokban kifejtett elgondolások egy része eddig általában a hagyományos nyelvművelő felfogást valló idősebb nyelvészek rosszallását váltották ki.1) Volt olyan magyarországi kolléganő is, aki a nyelvi hiánnyal kapcsolatos fejtegetéseimet fölöttébb veszélyesnek és kártékonynak tartotta, olyannyira, hogy minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ezek a könyvből kikerüljenek Nos — nem kerültek ki, sőt sokkal részletezőbb formában vannak benne a megjelenés előtt álló munkában, mint az eredeti kéziratban voltak Az én véleményem szerint ugyanis a nyelvi hiány tabusítása a veszélyes és kártékony, nem pedig a kérdéssel való foglalkozás. Mert — növeli, ki elfedi a bajt (Feltéve persze, hogy létezik a jelenség Ezt ugyanis bírálóim tulajdonképpen tagadták Ha pedig valami nem létezik, akkor valóban nem tűnik gyümölcsönző feladatnak foglalkozni vele, s veszélyes és kártékony is lehet, ha nemlétező ördögöt festünk a falra.) A nyelvi hiány kérdéséről csupán általánosságban beszélek, mivel ezzel kapcsolatosan nem folytak még nálunk kutatások Olyan jelenségről van szó, amelyet mindenki érzékel, aki a kisebbségi kétnyelvűség körülményei közt él, egzakt módon megragadni azonban csakugyan nem könnyű feladat A szociolingvisztika egyik jeles külföldi művelője, amikor tudomást szerzett róla, hogy ilyen kérdések foglalkoztatnak, atyailag azt tanácsolta; ha már feltétlenül fejjel akarok nekimenni a falnak, akkor legalább újszerű módon tegyem ezt Nos, a nyelvi hiánnyal kapcsolatos kérdések feszegetésébe néhányan valóban belebuktak már (nem nálunk, külföldön, a magyar nyelvterületen kívül). Mégis bízom benne, hogy előbb-utóbb akadnak olyan vállalkozó szellemű nyelvész kollégák, akár nálunk, akár más kisebbségi közösségekben, akár — horribile dictu! — Magyarországon, akik nekiesnek a szakmai dogmák és előítéletek eme masszív falának Nem föltétlenül a fejükkel persze, hanem inkább megfelelő segédeszközökkel S akkor van rá némi esély, hogy a fal dől le, a vakmerő kutató pedig legföljebb kisebb horzsolásokat szenved, a feje ép marad. És a szíve is. A NYELVI HIÁNY MIBENLÉTE Nyelvi hiányon az egyes beszélők nyelvtudásának olyan hiányosságait kell érteni, amelyek nemcsak globálisan jelentkezhetnek az erősen domináns kétnyelvű beszélők nem domináns nyelvében, hanem a beszélők erősebb
