Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Hudák Katalin: Veled, Uram; halál előtt; apám (vers)
Hudák Katalin’ Veled, Uram megszoktam már, hogy örüljek annak, hogy látsz engem — szüntelenül figyelsz, már nem minősítem kémlelésnek, ha mélyen eldugott titkaimra mutatsz. olyan misztikus Iá tha ta tla nságga l ölelsz körül, amibe beleborzongok. ezt csak a tieid érezhetik — a megtört gonoszok. halál előtt kíváncsi vagyok, bár most még fiatal bennem az élet, mit fogok érezni, gondolni fél perccel halálom előtt, ad-e majd hitem elég erőt? kíváncsi vagyok és kicsit félek. és érdekel, hogy sikerül-e majd tervem: nem lenni célpont, nem lenni központ, s egyáltalán, semmilyen pont, hanem naiv kis kérdőjel
/
