Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - A szegények iskolája (részlet)
Márai Sándor műveiből bírom mégis? Mi éltet, miben hiszek? Csak ez a hit éltet, hogy a hűvös, a tiszta, az igaz, a könyörtelen és engesztelhetetlen Szellem örök, nem lehet megsebezni, nem lehet büntetlenül megtagadni, nem lehet eredményesen meghamisítani, s mindenen túl megmarad, mindennél erősebb. Csak ezt hiszem, csak ez éltet, csak ezért nem ölöm meg magam. Isten engem úgy segítsen. A szegények iskolája Részlet A szegénység öntudatos felismerésével együtt jár Isten barátságának ajándéka. Mentői szegényebb lesz az ember, annál meghittebb viszonyba kerül Istennel. Amíg fiatal voltam s azt hittem, hogy kiválasztott ember vagyok, aki a gazdagok közé kerülhet valamikor, mit sem tudtam Istenről. Mint Saulusnak a damaszkuszi országúton, az élet nagy pillanatában később nekem is megmutatkozott Isten, hallottam hangját, s megismertem Őt. Ez Hamburgban történt, egy híd alatt. Minden szegénynek megmutatkozik egyszer Isten. Nem kell hozzá égő csipkebokor sem. Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon megismerkedik Vele. A mi civilizációnkban ez a találkozás néha útszéli körülmények között is történhet, egy kávéházban vagy a föld alatti vasúton, mert Isten a profán helyeken talán gyakrabban jelenik meg, mint a templomban. Megjelenését nem kíséri égzengés, fényesség, sem papi kórus. Minden nyelven beszél s nagyon egyszerűen, mindig csak éppen azt, amiről szó van. A nők különös, csacska óhajait ugyanazzal az irgalommal hallgatja meg, mint a férfiak bűnös vágyait. Nem igaz, hogy Isten előtt csak az kedves, amit a földön erénynek neveznek. Minden szegény tapasztalásból tudja, hogy gyakran éppen az nem kedves Isten előtt, amit a földi törvény, az élet viszonyaihoz való kényszerű alkalmazkodással, jogosnak hirdet. Isten nem tanácselnök, s nem alkalmazza a paragrafusokat. Isten szemében nem feltétlenül bűn az, amiért itt a földön elítélik a szegényt. Isten mindenekfölött barát. Szent Ferenctől tudjuk, hogy kizárólag a szegények barátja. Ha a szegény élete során zsákutcába kerül, leghelyesebb a hatóságok és az összes karitatív intézmények megkerülésével, egyenesen Hozzá fordulni. Ez az egyetlen gyakorlati tanács, melyet a szegénynek az élet mostoha fordulatai között igaz meggyőződéssel adhatunk. Isten, a maga redkívüli módján és titokzatos eszközeivel, feltétlenül segít a szegényen. Minden más kísérlet, mely a szegény földi helyzetét iparkodik megoldani, nehézkes, körülményes és meglehetősen reménytelen.
