Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - Szeberényi Zoltán: Egy tudatos író különös világa
Száz éve született Márai Sándor abba, több fővárosi lap külső munkatársaként dolgozott. Kezdő újságíróként ott volt a magyar parlamentben, mikor Tisza István bejelentette, hogy Magyarország elvesztette a háborút. A magyar kommün bukása után Németországban folytatta tanulmányait. Ezt követően szinte sohasem tartózkodott szülővárosában huzamosabb ideig. Többnyire csak a nyarakat töltötte otthon. Első kötetei — Emlékkönyv (versek), 1918: Emberi hang (versek), 1921: Panaszkönyv (karcolatok), 1922 — azonban Kassán jelentek meg. Nem véletlen, hogy 1925-ig a közvélemény szlovákiai magyar írónak tartotta. A helyi lapokban is gyakran jelentek meg írásai. Rendkívüli termékenységére jellemző, hogy ugyanekkor több rangos német újságnak is dolgozott. A weimari Németorság egyik legismertebb sajtója, a Frankfurter Zeitung a legfőbb megélhetési forrása, de szívesen közlik írásait más német nyelvű lapok (Prager Tagblatt, Pester Lloyd stb.). Lipcsében, Frankfurtban, majd Berlinben tanul, de tíz szemeszter után felhagy a tanulással. Ebben az időben határozza el végleg, hogy magyar nyelven próbál író lenni. Magánéletében is fordulat következik be. Megnősül, s feleségével, Matzner Ilonával, egy jómódú kassai zsidó kereskedő lányával, Párizsba költözik, s publicistaként, szépíróként próbál megélni. Munkabírására, termékenységére jellemző, hogy ebben az időben mintegy fél tucat francia, német, magyarországi és csehszlovákiai lap állandó munkatársa. A pesti lapokban is egyre gyakrabban publikál, hamarosan a pesti olvasóközönség is számon tartja. Különösen az Újság című napilap vasárnapi számának olvasói várják rendszeresen megjelenő írásait. Még németországi tartódkodása idején kimunkálja publicisztikai műfajait, az újságcikk, a riport, a karcolat, a tárca stb. szuverén művelője lesz. Szépirodalmi próbálkozásaiban Thomas Mann és Franz Kafka nyomába szegődik. Az utóbbinak ő az első magyar fordítója. Német nyelvű íráskészségét bizonyítja, hogy a Frankfurter Zeitung nagyszabású közel-keleti útra küldi. Három hónapot tölt a Közel-Keleten, beutazza Egyiptom, Palesztina, Libanon, Szíria, Török- és Görögország nevezetesebb tájait. Benyomásairól színes útirajzokban számol be kenyéradó lapjában. A huszonhat folytatásban megjelenő beszámolók később könyv alakban is megjelennek, Istenek nyomában címen. 1927 — Budapestre költözik, s állandó munkatársként az Újság népszerű, a polgári-liberális eszmék hangadó szószólója lesz. Ekkor kezdett komolyabban foglalkozni a széppróza műfajaival, különösen a regény foglalkoztatja. Korábban már volt egy regénykísérlete (A mészáros, 1924), de visszhangtalan maradt. A legnagyobb műhelyproblémát a valóság és a fikció közt rejlő feszültség feloldása jelentette számára. Regényírói népszerűségét a Bébi vagy az első szerelem (1928) és a Zendülők (1930) alapozta meg, mindkettőnek közös témája a konvenciók elleni lázadás lehetőségeinek, sikereinek és kudarcainak vizsgálata az ifjúság, a generációváltás szemszögéből. Fontos epizódja életének, hogy munkaadó lapja 1933-ban Berlinbe küldi tudósítónak. Az ott tapasztaltak egy életre meghatározó hatással voltak rá. Tanúja volt a fasiszta eszmék terjedésének és megvalósításának. Szellemes, iróniával bőven fűszerezett, bátor hangú riportokban számolt be a nácizmus kegyetlenségeiről, embertelen valóságáról. Az ő nevéhez fűződik az egyik
