Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - Márai Sándor: Ujjgyakorlat (vers)
Száz éve született Márai Sándor MÁRAI SÁNDOR Ujjgyakorlat 1. Este nyolckor születtem, fújt a szél. Kassát szerettem és a verseket, A nőket, a bort, a becsületet S az értelmet, mely a szívhez beszél. Mást nem szerettem. Minden más titok. Nem könyörgök, s ne irgaImazzatok. 2. A csillag benned későn kelt s korán Nyugszik. Szemedben évek sokasodnak. Egy vagy a számok titkos rangsorán, A víz fölveri fényét csillagodnak. A fény benned végül emberi lett: Spektrumon túl vagy, ultraviolett. 3. Mi is maradt belőle? A neve. Hajának illata a hajkefén. Egy mikimackó, halottlevele. Egy véres rongy és ez a költemény. A világ hatalom és értelem, Nem értem, miért tették ezt velem? Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most angyal ő, ha vannak angyalok — De itt lenn minden unt és ostoba. Nem bocsátom meg. Senkinek, soha. 4. A régi arany ilyen, mint az erdő. Szemét, haja színét már elfeledtem. A rongyos szél jár erre csak kesergő Füttyeivel, s az idő él felettem. Rekedtes hangja volt. Most felkelek, Olvasnom is kell, ég az őszi csillag
