Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - Márai Sándor: Ujjgyakorlat (vers)
Száz éve született Márai Sándor Szobám felett. Az erdő lombja csillog. Mit üzensz, szenvedély? Nem ér télé k. 5. Az idő hidegebb lett. Mind meghaltak, Kiket szerettem. Köd fedi a holdat. Kutyám öreg már, rekedten csaholgat. Halott fekszik a hóban. Vére alvadt. A szó csak szó, a hús csak hús, az álom Köd és zavar. A puszta földre ülj le. Dallamaid a vad szél hegedülje. S te hallgass! Élj, mint pók a pókfonálon. 6. Mélyebbre essél, mint a kő a vízben. Jeled marad?... Ne kérdezd! A fodor A felszínen hullámzik, elsodor A szél, a víz. Neved is tovalibben. 7. A pöffedt gomba és a bölcs fenyők, A páfrányok, e tünde, lenge nők, A kék pisztráng, a patak, a vadállat — Mind építik ezt a székesegyházat. 8. Orbán napja már elszelelt, Virágja hullt a venyigének. Azt mondják, dús lesz a szüret És hangos a szüreti ének. No, töppedj, szőlő, mint a vér, Nyugtass, taníts, bor, mint a vének. Egyszer mindenki hazaér, Ember vagyok, s a földön élek. 9. Meghalsz, s vízcseppnél kevesebb leszel. Meghalok, s egyszer nem találsz sehol. A kedves sírva mondja: „Nem felel. ” Eltűnsz, mint tengerben a meteor.
