Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) - Színházi fesztivál négy nyelven (elemző tudósítás) - Hazafelé araszolva a múlton át (Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel)
MARGÓ a miénk. Szinte kávéházként működött, mindig összejött hat-hét ember egy-egy pohár bor, tea mellett. Itt próbált az irodalmi színpad is. De a titkosrendőrség is igen kedvelte a helyet. A csinos pincérnő meghozza a vacsorát, bekapcsolnám a diktafont. A hideg őt sem hagyta érintetlenül. Marad a jegyzetpapír és a ceruza. * Ön a lexikonok szerint Ipolyságon született, a komáromi gépipari technikumban érettségizett. Innen, gondolom, egyenes út vezetett a színházig... — Befejezve a technikumot, a pozsonyi Elektrotechnikai Művek diszpécsere lettem. Megismerkedtem a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub tagjaival, Gálán Gézával, akivel verses összeállításokat készítettünk. Zajlott körülöttem az élet, rengeteg állás (voltam a Csemadok alkalmazottja, mint az irodalmi színpadok szakelőadója, konstruktőr, technológus, esztergályos, tanító), elveszett személyi igazolvány, nem szocialista viszony a munkához, s ne feledje, alig múltam 19 éves. A Nő szerkesztősége is felvett, s hiába nyertem egy jeligés pályázaton, az írást nem közölték, de a tiszteletdíjat kifizették. Ekkoriban már írtam színikritikákat, s részt vettem Beke Sándor körül a Tháliáért vívott harcban is. 1969-ben az Új Szóhoz kerültem, s akkor már egy-egy írás megjelenése igen veszélyes játék volt. Sokszor az volt az érzésem, ha 30 évet kiosztottak volna az akkori tevékenységünkért, kiegyeztünk volna vele. Lőrincz Gyula ki is törte a nyakam. * Pozsony után Kassára költöztek... — A Hlas stavieb című építőipari szaklap szerkesztője lettem. Az itteni irodalmi színpad szétesett, és csinálni kellett egy újat. Zömében diákok jelentkeztek, válogatást nem tartottunk, hisz a színpadnak nagyon erősen önképzőköri jellege volt. Ez az időszak a hetvenes évek végéig tartott, s olyanok tűntek föl a színpadon, mint Bocsárszky Attila, Hizsnyai Zoltán vagy a pszichológus Rácz Gabi. Nagyon gyorsan fesztiváljáró együttes lettünk, megfordultunk a komáromi Jókai Napok mellett Balassagyarmaton és Martinban is, s díjak tömkelegét hoztuk haza. Ez a díjözön, pl. az Európa igaza c előadásunk után egyfajta védettséget is jelentett a hatalommal szemben. Igen durva hibát kellett volna elkövetnünk... * Mely bemutatókra emlékszik szívesen? — Mind emlékezetes, de kiemelném a Kalevalát, a Gilgamest, a Koszorúslánykát vagy a Koldusoperát és a már említett Európa igazát. * Hogy került az amatőröktől a profik közé? — A Thália Beke Sándor elüldözése után súlyos erkölcsi és szakmai válságba került. A színpad élén két alak váltogatta a hatalmat, akik gyakran még egymást is megfúrták. Rendező nem volt, értékelhető előadás még kevesebb. Takács Ernőd, az akkori igazgató kért föl, de az elsődleges gondja az volt, hogy nem voltam párttag. A hatvannyolcas múltam sem volt jó ajánlólevél, az akkori
