Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Mács József: Öröködbe, Uram... (regényrészlet)
Öröködbe, Uram... Mikor más faluban lakott, és reggeltől estig muzsikáltatta az üllőt, az emberek mindent hozzá hordtak, aminek valami hibája volt. Azt gondolták, hogy a kovács mindenhez ért, amihez ők nem. Egyik lyukas fazekat tett elé. — Foltozd meg! Jó még, nem dobjuk el! — Jól van, megfoltozom — mondta, és ráhelyezte az üllőre, összezúzva a legnagyobb kalapácsával fedőt csinált belőle. — No, viheted, most már semmi sem folyik ki belőle! — Bolond vagy te, Pálmai! — mondta mérgesen az ember. — Akkor lennék bolond, ha hagynám, hogy drótost csináljatok belőlem! Egy másik ember meg a borotváját vitte hozzá. — Nem fog, tégy vele valamit! — Jól van, add ide — mondta Pálmai úr. Rátette az üllőre, és rásuhintott egy jókorát, porrá zúzta a borotvát. — No, szedd össze a darabjait, most már jól leviszi a szakálladat! — Jól kibabráltál velem. Összetörted a borotvámat. — Mit gondolsz te tulajdonképpen, hogy a falusi kovács borotvaköszörűs is? — háborgott Pálmai úr. Az ítéledidő, a felhőszakadás okozta nagy víz mindent lejjebb sodort, ami az útjába került, s mintha a csendőrőrsparancsnokot is Ózdra ragadta volna. Pedig csupán annyi történt, hogy kicserélték az ottani és a bátkai parancsnokot. Mondták aztán, akik tartottak a csendőröktől, hogy az új parancsnok szigorúbb lesz, de nem volt ő sem szigorúbb, mert a borocskát ő sem szerette a szájában tartani. Apám sűrűn megfordult Rimaszombatban, ezt rendelt, azt rendelt, s akkor még ritkán közlekedtek autóbuszok, összeállt két-három ismerősével, és taxin robogtak haza. A taxis ott várakozott, ahonnan az autóbusz indult, azért történhetett meg, hogy odament hozzájuk egy ellenőrféle úr, és azt mondta: — Emberek, autóbuszon utazzanak, az olcsóbb! Apámat felbosszantotta a megjegyzése, és úgy összeveszett vele, hogy a közelükben mindenki rájuk figyelt. — Nézze — mondta háborogva apám. — Ha pénzem van, úgy utazok, ahogy akarok! Ha ahhoz van kedvem, autón, ha ahhoz van van kedvem, repülőgépen! Sőt, ha veszek magamnak egy szamarat, azon poroszkálok... Akárhogyan döntök, abba maga nem szólhat bele! Nem mondhatja meg nekem, hogyan utazzam. Mért várjak én a maga autóbuszára, amikor nekem otthon sok a dolgom? Azzal otthagyta az ellenőrféle embert, és nagy hetykén beült a taxiba. Valóban sok volt a dolga, azt sem tudta, hol a feje, boltban, kocsmában egyformán helyt kellett állnia, s a vásárlónak mindig sietős volt a dolga, csak mogorva képet vágva volt türelmes a sort kiállni. Szüleimnek naponta feszült hangulatban telt az életük, s ahogy a szekérnyikorogtató betekarítás után elkezdődtek az esős őszi napok, a vásárlók még többet vártak a sorukra, még nagyobb volt az idegesség. Karácsony hetében meg már olyan nagy volt a
