Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Pomogáts Béla: Korfordúló és irodalom (esszé)
Korforduló és irodalom közösségekkel kialakított tartalmas kapcsolat, az érdekükben végzett tevékenység alapozhatja meg. Ilyen közösség lehetett a család, a lakóhelyi vagy szakmai csoport, illetve a nemzet, ez utóbbi közösségnek elsőrendű kulturális ösztönző szerepe volt. Személyiség és közösség fogalmai az európai keresztény civilizációban és természetesen a polgárosodás korszakában is korrelaív párosban állottak: szabad emberi személyiségek nélkül az igazi közösség nem épülhetett fel, nem működhetett, és közösségi kapcsolatok nélkül a személyiség sem maradhatott egészséges és autonóm. A szabad személyiségnek ugyanis egyféle „transzcendenciája” volt, tevékenységét, különösen alkotó tevékenységét nem pusztán saját igényei és érdekei határozták meg, hanem egy magasabb eszme, egy emberi közösség érdekei is. Ennek a „transzcendenciának” nem volt feltétlenül vallásos irányultsága, maga a hitbeli meggyőződés (a keresztény erkölcs és életvitel) ugyanakkor mindenképpen megerősítette a személyiség közösségi érdekeltségét és kapcsolatait. Az évezredforduló nyugtalan világában mintha a személyiségnek ez a „transzcendenciája” veszne el, és ezzel együtt kerül veszélybe autonómiája is. Az emberi lények többsége a jelenben pusztán az önmegvalósításra, az örömszerzésre, a pillanatnyi jó közérzetre törekszik, és éppen a „transzcenden- cia” feladása következtében fordít hátat azoknak a korábbi értékeknek: az erkölcsi tartásnak, a szabályozott életvitelnek, a közösségi elhelyezkedésnek, amelyek egy tartalmas autonómia felépítését tették lehetővé. A jelen embere szüntelenül a maga egyedi érdekeit szeretné érvényesíteni, közben belesimul a hasonló életstratégiát követők tömegébe, s végül elveszíti egyéni arcát és személyiségét. Ha korábban a személyiség fogalmát a közösségé egészítette ki, most az emberi egyed és a tömegtársadalom fogalma kerül egymással korrelatív kapcsolatba. A tömegtársadalmak halmazában elhelyezkedő emberi egyednek már nincsenek személyes életstratégiái, igényei és döntései, ízlése, mentalitása, fogyasztási szokásai (a kultúra világában is) készen kapott mintákhoz igazodnak: azt eszi, azt nézi, azt olvassa, amit a globalizáló civilizáció kínál neki. Személyisége leépül, könnyen irányítható, könnyen manipulálható. A tömegkultúra terjedése, a jelen szórakozási szokásai, a kábítószerfogyasztás, sőt az emberi személyiséget erőszakosan háttérbe szorító, szektariánus jellegű vallási közösségek elterjedése is ennek a modern tömegembernek és tömegtársadalomnak a kialkulását segítik elő. Természetesen nemcsak a nyugati világban, a harmadik világban és az egykori szovjet társadalmakban, hanem nálunk is, és nagy kérdés, hogy egy valódi polgárosodásnak lesz-e elegendő ereje ahhoz, hogy megállítsa ennek az igen nagy veszélyeket („antropológiai” veszélyeket) rejtő társadalmi tömegesedésnek a jelenben tapasztalható folyamatát.
