Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Török Elemér: Éveim fehér havasán..., Kiáltás..., (vers)
Török Elemér Éveim fehér havasán... Éveim lassan elsuhannak, már kopog a hetvenedik... Öregség?... Mért ne hittem volna, hogy majd velem is megesik... Számvetés az évek havasán?... Minek?... Éltem, ahogy éltem... Tudom, sok mindent elhibáztam, nem bántam meg semmit mégsem... Jutott nekem is bőven: jó s rossz az élet nagy fája alatt... És kiürítem, mint más: én is ama bizonyos poharat... Nem bújhatok el magam elől... Mi tegnap cél volt és remény, hogy most csak úgy gyáván feladjam és megállják az út felén?... Teszem tovább, amit tennem kell... Hogy mi lesz holnap s azután?... Sorsa ellen senki nem tehet... Fut minden a maga útján... Mégis érdemes... Igen: értük... A fiaim... s az unokák... Szívembe mosolyukkal a fényt s a reményt: ők sugározzák... 1999
