Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván: (Beszélgetés Sütő Andrással)
ARCOK ÉS MŰVEK „Igyekeztem fehéren, tisztán hordani az anyanyelv köntösét” Beszélgetés Sütő Andrással * Sütő András néhány éve egy nyilatkozatában elmondta, hogy gyerekkorában egy ágyban aludt az öccsével\ és mindketten csillagokról álmodtak. Az anyai jó tanácsot megfogadva hogyan osztoztak meg a csillagon? — Várjunk csak! Ez a csillaghistória valamilyen nyilvános beszélgetésben is szóba kerülhetett, most azonban hadd térjek vissza eredeti formájához „Engedjétek hozzám jönni a szavakat” című könyvemben meséltem róla ilyenformán, gyermekkorom emlékeiből merítve: „A téli hidegek négyünket — tehát jómagamat s három fiútestvéremet — szorítottak a közös ágy deszkái közé, a szalmazsák hepehupáira. Egymás arcába, nyakába, hátába fújtuk a meleget és a kását, úgy aludtunk egymás ellen és egyik a másikra utáltán, hogy nemcsak kezünk-lábunk: az álmunk is összegubancolódott, reggelenként osztozkodni kellett, hogy melyikünk látta az ablakon beszálló csillagot. Nem te láttad, mert én láttam, hazudsz, álomtolvaj, engem rúgtatok vakszemen, a csillagot csakis én láthattam! Anyám szegény — arany kévekötőnk az oldódás ősi hajlamában — azt sem tudta, melyiknek miként tegyen igazságot, akármilyen soványát is. Osszátok már el azt a vacsoracsillagot, vagy mit láttatok, ügyesen, testvériesen, és ne bakalódjatok! Lyukas a talpatok? Vizes a kapcátok? És csillagokon akadtok fenn... Áldjátok a sorsotokat, hogy amit álmodtok, a tietek marad... majd eljön az idő, s reggelenként az álomhivatalban fogtok jelentkezni, hogy akár a tiltott fegyvert, adjátok le, amit hunyt szemmel látni mertetek Akkor visszasírhatjátok a mai osztozkodást” Ez hát az emlék. Képzeletünk s álmaink gazdagsága a Móricz Zsigmond-i hétkrajcáros szegénységben Saját szövegemet nem akarom értelmezni, magyarázni, annyit azonban — ha már szó esik róla — hadd tegyek hozzá, hogy anyám nem képzelgés folytán jósolt álomhivatalt, szigorú hatalmi számontartást, tiltott fegyvert és egyebet. A bécsi döntés következtében, mi, dél-erdélyi magyarok, a román hatalom szemében gyanúsabbak lettünk, mint valaha voltunk. Magyar vadászoktól elkobozták a fegyvert, betiltották számos iskolánkat, őrmesterek csaptak le ránk, ha magyarul énekelni mertünk. Volt, akit így faggattak az őrsön: „No mondja csak, mit énekelt?” A delikvens épp azt énekelte, hogy: csillagos ég, merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám! Éppen ezt jósolta hát anyám: felelősségre vonnak majd azért, amit hunyt pilláink alatt látni merészeltünk. De vajon mi okból jutott eszembe ez a
