Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - FÓRUM - Grendel Lajos: Véres hús a fazék alján
FÓRUM berség alternatíváját, a fanatizmus, a xenofóbia, az árokásás és a gyűlölködés helyett. Az „itt élned kell!” küldetéses hitével vállaljuk ma is ezt az utat, a jövő, a hazánk Európa régóta vallott sorsközössége kiteljesedése reményében. GRENDEL LAJOS Véres hús a fazék alján A szlovákiai magyar írók műveit a 90-es években meglehetős visszhangta- lanság kísérte. Egyik-másik könyvre odafigyelt ugyan a kritika, ám ez a figyelem távolról sem állt arányban azzal a mennyiségileg irodalmunkban páratlanul gazdag kínálattal, amelyet a több mint féltucatnyira gyarapodott könyvkiadóink produkciója nyújtott és nyújt. S ha a sajtóvisszhangot lanyhának nevezem, ugyan milyennek nevezzem az olvasói visszhangot? Bevallom, nem tudom, kik és hányan olvassák ma a szlovákiai magyar szerzők könyveit. Mindenesetre szimptomatikus, hogy az Irodalmi Szemle és a Kalligram példányszámai alacsonyak, s ebben a tekintetben a legifjabb gyermek, a Szőrös kő sem néz fényes jövő elébe. Sem vigasznak, sem magyarázatnak nem szánom, csupán az országos állapot jellemzésére jegyzem meg, hogy a szlovák irodalmi folyóiratokat sem fenyegeti papírhiánnyal a példányszámok bősége, s a kortárs szlovák irodalom kiadására vállalkozó, többnyire új és kis könyvkiadók sem ezeknek a könyveknek a bevételéből tartják fenn magukat. Márpedig a szlovák irodalomban, habár nem nagy számban, de könyvsikerek is akadnak, míg szlovákiai magyar könyvsikerről — én legalábbis — igen kevésről tudok. Vajon mi az oka ennek? Érdektelenség? A könyvterjesztés gyámoltalansága? Netán a szlovákiai magyar író unalmas és korszerűtlen műveket ír? Vagy az irodalom társadalmi presztízse zuhant mélyre? Túl drágák a könyvek, és túl sok van belőlük? S hogy föltegyek egy, a régi rezsim szellemét idéző idétlen kérdést is: az irodalom elszakadt a valóságtól? Nos, nyilván lehetne még szaporítani a kérdéseket, de minek? Egy utolsó kérdést azonban mégsem spórolhatok meg: ki olvassa ma nálunk Goethe műveit, Dosztojevszkijét, Arany Jánosét, avagy Kosztolányi regényeit? Fölmérés ugyan nem készült ebben a tárgyban, mégis nagyon valószínűnek tartom, hogy kevesen. A jó irodalom, néhány ritka kivételtől eltekintve, sohasem volt tömegáru. Ha egy-egy könyv mégis azzá vált, annak a legtöbb esetben irodalmon kívüli okai voltak. Az író szembeszegülése a hatalom tiltásaival vagy a közízlés konvencióival és tabuival. Ilyen esetekben a téma, pillanatnyi aktualitásánál fogva, fölébe emelkedett a mű egyéb fontos komponenseinek, s kiegyensúlyozatlan vagy közepes művek esetében el is fedte azok művészi fogyatékosságait. Ezek a fogyatékosságok azonban rögtön láthatókká váltak, mihelyt a téma időszerűsége halványodni kezdett. Hogy csak néhány példát
