Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - FÓRUM - Fónod Zoltán: A szlovákiai magyar könyvkiadás 50 éve
FÓRUM A Madách Kiadó 1969 és 1994 között 1102 művet adott ki, ebből 504 volt a kisebbségi magyar írók alkotása. Ez jelzi azt a negyedszázados utat is, melyet az irodalmi élet szervezésében, szellemi értékeink megörökítésében a Kiadó magára vállalt. A siker — benne a magyarországi siker — titka az volt, hogy a Kiadó nyitott volt minden irodalmi irányzat, program, törekvés felé. Ezzel magyarázható, hogy nincs ma irodalmunknak olyan iránya — a realistától a posztmodernig, a neorealistától a neoavantgardig — melyet ne a Madách Kiadó szerkesztői hitelesítettek volna. Nehéz és emberpróbáló időben, a konszolidáció és a szocialista realizmus tobzódása időszakában, amikor az alkotás szabadságát a politikai érdekek és szempontok nehezítették, s a jelentgető emberek tömege ólálkodott a Kiadó körül, ez nem volt könnyű feladat. A Kiadó egyszerre tisztelte a másságot és az alkotás szabadságát. Ez a tevékenység folyamatosan irritálta a pártközpont, sőt a titkosrendőrség illetékeseit. A besúgók szinte havonta jelentették fel a Kiadó valamelyik kiadványát. A munkatársak egyszerre voltak nacionalisták, jobboldaliak és liberalisták, a Kiadót pedig jobboldali fészeknek tekintették. A hetvenes években, az elhatalmasodó vádaskodásokkal szemben, a Kiadó megtartása volt a legfontosabb feladat. Már csak azért is, mivel az alaptalan vádaskodásokba a magyar nomenklatúra is besegített. Egyesek kétségbe vonták a Kiadó megalakításának körülményeit, amolyan „ ’68-as ügynek” tekintették. És ez a vád, a konszolidáció idején, politikailag veszedelmes volt. Erénye volt a Kiadónak, hogy az irodalom ritmusa a kiadói munka meghatározójává is vált. Ezzel magyarázható, hogy 1989-ben, a rendszerváltás után a kiadónak nem volt adósságlistája. Állták a munkatársak a nyolcvanas évek képtelenségeit is, amikor az intézményesített gyanúsítás, a hisztériakeltés és a kiszámíthatatlanság a Kiadó falai közé költözött. A Kiadó politikai konszolidációja ürügyén ugyanis 1979-től a Kiadó vezetésével egy arra alkalmatlan személyt bíztak meg, így a vezetés dilettantizmusával is meg kellett a munkatársaknak küzdeniük. Végül is az irányító szerveknek kellett az elviselhetetlen helyzetbe beavatkozniuk (1987), hogy a párthűség és ostobaság helyett a józan értelem és a tisztes munka juthasson szóhoz. Jellemző volt a Kiadó tevékenységére, hogy az indulás éveiben a kiadói terv fele, 1975 után kétharmada kisebbségi magyar irodalmi alkotás volt, a többi a fordításirodalmat (cseh és szlovák művek) képviselte. 1969-ben az önállósult Kiadó 28 művet adott ki, 223 643 példányban. Ebből 25 mű magyar- országi exportra került, 203 716 példányban. A legnagyobb példányszámot a kiadó 1972-ben érte el, amikor 42 művet 628 013 példányban adott ki. Ebből az exportot 37 tétel képviselte, 541 766 példányban. Egyébként a kiadásra került művek 90-95 százalékát a magyarországi kiadók vették át. A hetvenes évek végén kísérlet történt arra is, hogy a romániai (Kritérion), a jugoszláviai (Fórum) és a kárpátaljai magyar kiadókkal is kapcsolatot teremtsen a Madách
