Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A dimenzionált szellemiség hatóerejével
Könyvről könyvre (irodalmon kívüli) okokra vezethető vissza, s ezek közül is leginkább a kiadók szubjektív érdeket szolgáló gyakorlatára, melyben szerepet játszik a vélemények kirekesztése, az értékszűrők nem kellő alkalmazása és a klikkpolitika. A kiadói gyakorlat nem kíváncsi a kritika véleményére (talán tart is tőle), ebből is adódóan a kritika sem aktivizálódik, fanyalogva válogat, s céljainak megfelelően, alkalomszerűen produkál. Az irodalmi élet működésében bizonytalanságokat, tanácstalanságokat és kihagyásokat idéztek elő azok az értelmetlen és sikertelen, mechanikus „étértékelési” próbálkozások, melyek a politikai rendszerváltás után (rövid ideig ugyan) fonákságokat és alaptalan, üres provokációkat idéztek elő mind az irodalom, mind a kritika berkeiben. A türelmetlenség és elfogultság azonban csak időlegesen és átmenetileg zavarhatja meg egy virtuális értékrend kialakulását és térhódítását, ami nem attól függ majd, hogy „ügyes” kiadói igazgatók és szerkesztők hány saját kötetüket jelentetik meg szakmai véleményezés nélkül. Az irodalomnak, a művészetnek és a kritikának is, mint általában a szellemnek, lényegéből fakadóan az értékek pluralizmusát kell jóváhagynia, hirdetnie és vállalnia. Lehetnek nézeteltérések irodalmi, esztétikai és kritikusi törekvések között, nem is kell, hogy megfeleljenek egymásnak, mindazonáltal alapvetően fontos, hogy tevékenységük egy hiteles értékrend kialakítását inspirálja, egyben felszabadítólag és ösztönzőleg hasson a szlovákiai magyar irodalom egészének fejlődésére. Ennek hiányát — nem is véletlenül — többen is határozottan érezzük. * * * Fónod Zoltán a kisebbségi irodalom következetes védője, feltételeinek megbízható ismerője, szempontjainak érvényesítője. Összefügg ez azzal a kritikusi és irodalomtörténészi attitűddel, mely az értékelésből nem hagyja ki a társadalmi összetevőket és a konfesszionális aspektusokat. Megítélése szerint a kisebbségi irodalmak feltérképezésére és rendszerben való látására azért van szükség, mert azt az egyetemes magyar irodalomtörténetek eddig elmulasztották, s ezáltal a kisebbségi irodalmak nem is válhattak az egyetemes magyar irodalom szerves részévé. Mivel hiányzik az összefüggésekben való látás és vizsgálódás, ezért a kisebbségi irodalomtörténet-írás is elősegítője lehet az egyetemes irodalomtörténet értékrendjébe való beilleszkedésnek, éppen a sajátos helyzetben megszületett értékek felmutatása révén. A valódi értékek észrevétele és hangsúlya elősegíti az önismeretet, az irodalmi jelenségek immár klasszikusnak számító műközpontú vizsgálata nem lehet ellentétes az ún. „divatos” elméletekkel sem. Csak ennek az elvnek a gyakorlása teszi lehetővé az értékek minőségének kiválasztását és megőrzését. Fónod részrehajlás nélkül keresi és mutatja fel a szlovákiai magyar irodalom, a kisebbségi szellemi élet értékeit; szinte az egyetlen szlovákiai magyar értelmiségi, aki Fábry Zoltán szellemében, az utód szerepét és nem könnyű feladatait magára vállalta. Eddigi tevékenységének legfigyelemreméltóbb eredménye a stószi író munkásságának következetes feltárása, rendszerezése, értelmezése és folyamatos közzététele. Fábry Zoltán életművének eddigi legteljesebb monografikus feldolgozása (Megmozdult világban, 1987), továbbá a F. Z. Összegyűjtött írásai eddig megjelent tizenegy kötetének válogatása és összeállítása is az ő nevéhez
