Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - HIAGYOMÁNY - Filep Tamás Gustáv: Szempontok a (cseh)szlovákiai magyar irodalom és tudományosság két világháború közötti történetéhez
HAGYOMÁNY FILEP TAMÁS GUSZTÁV Szempontok a (cseh)szlovákiai magyar irodalom és tudományosság két világháború közötti történetéhez Az 1919-ben a cseh légiók által megszállt felső-magyarországi területen mind a tudomány, mind a szépirodalom működése, mind a könyvkiadás megszervezése sokáig áthághatatlannak tűnő akadályokba ütközött. Az új közhatalom köztudottan alkotmányozó nemzetgyűlés révén hozta meg a köztársaság alaptörvényeit (mely nemzetgyűlésben az utóbb kisebbségeknek elnevezett német, magyar, ruszin és más nemzettöredékek nem vehettek részt); ezen alaptörvényekkel az oktatási intézményrendszert, annak részeként pedig a felsőoktatási intézményeket nacionalizálta vagy megszüntette. így a tudományszervezés, a tudományos képzés, és általában a vezető értelmiség reprodukciója úgyszólván lehetetlenné vált. A tudományos elit nagy hányada is, beleértve a legfontosabb felsőoktatási intézmény oktatói karát, a trianoni döntés kijelölte határok közötti Magyarországra távozott. A legfontosabb veszteséget a működését hosszú előkészületek után a világháború elején megkezdett pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem — a Trianon előtti Magyar- ország harmadik egyeteme — likvidálása jelentette, melynek tanárai között ott volt a régi magyar szellemi élet első vonalából Hodinka Antal, Zolnai Gyula, Császár Elemér, Princz Gyula, Lukinich Imre és Heim Pál. Négy héttel a város megszállása után a hatóságok az egyetemet ideiglenesen bezáratták, tanárait rendőri felügyelet alá helyeztették. Az egyetem küldöttségének 1919 májusában Tomáš Garrigue Masaryk köztársasági elnökkel folytatott, az új állam magyar kisebbségének szükségleteire hivatkozó, s magyar részről az egyetem engedélyezését kérő-szorgalmazó tárgyalásai sem vezettek eredményre: az év októberében az egyetemet, amint azt Szarka László írja, „rövid úton felszámolták, a szintén kilátásba helyezett magyar fakultásból sem lett semmi”. Az egyetem újjászervezésére Pécsett került sor — amint a kolozsváriéra Szegeden —, a „csehszlovákok” által megszállt területről származó, s úgyszólván egyöntetűen távozó tanári gárda segítségével. Hasonló sorsra jutott a megszállás után az eperjesi és a kassai jogakadémia (azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak oktatói kara nem — vagy nem azonnal — hagyta el a köztársaság területét), valamint az utóbb Sopronban újjászervezett Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémia is. A magyar nyelvű értelmiségképzés, s az egyetemi
