Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)
„Ady lett életem örökös kísérője, vigasztalója, lelkesítője...” érni a megmaradáshoz oly szükséges autonómiát — vagy legalább az ahhoz hasonló kulturális autonómiát. Fontos, hogy az öntudatában elgyöngülő rétegekhez tartozókat is elérje a magyarság sorsával törődő és a kisebbségi gondokra megoldást kereső értelmiség szava. Lehetséges, hogy ezzel együtt a magyarság problémája is megoldódik, és újból identitásának megtalálásában a magyarság újjáéled, mint a Főnix-madár. Én nem tartom teljesen elveszettnek a mi felvidéki magyar népünket, még akkor sem, ha itt-ott keveredik a szlovákokkal. De a törődésnek fokozódnia kell, kapcsolatokat kell fenntartani, sokat kell járni közéjük, a csüggedőket támogatni kell, az újságokba őszintén kell írni a gondokról, és a színházat is olyan nívóra kell emelni, hogy ne csak a magyar televízió kommersz jellegű hatása alatt álljanak az emberek. A helyi fórumok kialakulását kellene szorgalmazni, támogatni mindent, ami az ő kérdéseikkel, problémáikkal foglalkozik. (...) Múzeumunkban láthatják, hogy abban az időben igen erős magyar értelmiségi gárda volt a Felvidéken. És ezért akkor nem volt olyan nagy a veszély. De mára csökkent az értelmiségiek száma, ennek következtében nincs a nép, a nemzet számára elég vezető személyiség. Nincsenek előttük emberi példaképek, ezért is lett napjainkra igen erős a magyarság elpárolgása. * Porából megéledő Főnixként lát-e esélyt az egykori Sarlós-nemzedék gondolatának, a közép-európai konföderációnak a lehetőségére? — Én az egész közép-kelet-európai problémát — amióta mint felnőtt ember élek és gondolkozom — csakis konföderációs keretben látom megoldhatónak. Kevert nép él itt. Mindenki kevert, átszármazott, asszimilált, reasszimilált és így tovább. Szinte minden családon belül van más nemzetiségű is. Egyik nemzetiségbe kapcsolódik a másik, ezt nem lehet másképpen, csak konföderációs úton megoldani. Ahol az érvényesülésnek és a megélhetésnek a lehetősége nincsen kötve egy nemzetiséghez vagy állampolgársághoz, hanem egy konföderatív államnak a tagságához, ott boldog emberek fognak élni. Mi egy időben csináltunk egy tervet is. (...) Mi az első lépést a közép-kelet-európai államok szövetségében láttuk. A szövetségi államon belül lassanként oldódnak fel a pénzügyi és gazdasági problémák. Ha közös a pénz és közös gazdasági megoldások kerülnek előtérbe, a határok szublimálódnak, és automatikusan, lassanként, közép-európai Svájc alakulhat ki. Én azt hiszem, a halálos ágyamon is ezek a gondolatok fognak eltölteni, és azt hiszem, hogy ezekkel a reménységekkel fogom lehunyni a szememet, ha ez valóra válik. (...) * Érettnek látja-e a mai magyarságot — itt Magyarországon — arra, hogy esetleg egy ilyen kelet-közép-európai gondolatnak az élesztője legyen? — Márai Sándor barátom írja valahol, hogy okos megfontolással, pedagógiai elveknek következetes alkalmazásával mindenkit rá lehet nevelni egy gondolatra és ennek a gondolatnak a megvalósítására.
