Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - HAGYOMÁNY - Gál Éva: Kelet és Nyugat között (Neubauer Pál élete és munkássága (tanulmány))
HAGYOMÁNY vé válik. Tehát valami újat kell kitalálni. A fiatalok a dallam, a harmónia halálát hirdetik, az atonalitás válik értékké. Hubay viszont Beethoven és Liszt „neveltje”, akik a dallamot kifejezési eszközül használták. Hubay Jenő nem tud teljes mértékben egyetérteni a fiatalokkal. Hite szerint a zene egyenlő a dallammal, bármilyen egyszerű legyen is. Következésképpen állandó harcban állt a „modern” magyarországi zeneszerzőkkel, akik maradinak, a haladás gátlójának titulálták Ehhez járultak hozzá a mindent felforgató történelmi események: az első világháború, a trianoni döntés következtében szétszakadt ország, az 1919-es Tanácsköztársaság — ekkor üldözöttként el kell hagynia az országot, Svájcba menekül. Már önmagában véve ennyi is elég lenne egy eseménydús élethez. Hubay Jenőé nem pusztán ennyiből állt. Bensőséges barátság fűzte kora nagy zeneszerzőihez, Liszthez — aki Beethoven csókját neki adja tovább —, Brahmshoz, Vieuxtemshez, Mussenethez, Rubinsteinhez. Párizsban életre szóló barátságot köt Munkácsy Mihállyal. Baráti szálak fűzték a román királynőhöz, Carmen Sylviához, aki kora elismert költőnője is volt egy személyben. Hubay több koronás és leendő koronás fő előtt játszott, de ugyanolyan hévvel játszott Magyarország vidéki városaiban is. Élete remek lehetőségként szolgált Neubauer számára, hogy a századfordulót, valamint az első világháborúba futó Európát bemutassa. Hubay utazásai során Moszkvától Londonig érzi és látja a századfordulón megcsömörlött polgári lét kilátásait. A kor visszahúzó erejét, a merev társadalmi tradíciókat saját magánéletében kell tapasztalnia. Feleségét, Cebrián Rózát, aki nemesi családból származik, apja nem hajlandó feleségül adni hozzá, mondván, hogy esetleges gyermekeik deklasz- száltak lennének. Rózának és Jenőnek három hosszú évig kell várniuk egymásra úgy, hogy a levelezés és a személyes találkozás is tiltva volt számukra. Hubay egész környezete lázad ez ellen a megalázó döntés ellen, hiszen Hubayt addigra már az egész világ nagy mesterként, új „Paganiniként” ismerte. Álhatatosságuk azonban meghozza gyümölcsét. Róza huszonegyedik születésnapján, nagykorúvá válásakor, apja engedélyével feleségül megy Hubay Jenőhöz. A kihívás tehát Neubauer számára egy művész életén keresztül bemutatni saját korát. Ennek a kihívásnak a szerző megfelelt. Betekintést nyerünk a századforduló Párizsába, művészéletébe, a pezsgő szalonéletbe. Ugyanakkor képet kapunk a Tanácsköztársaságról, az életüket mentő, az országot elhagyni kényszerülő családokról. Tudomást szerzünk a csehszlovák—magyar határátlépés nehézségeiről és megalázó voltáról. Fogalmat alkothatunk a zenei életet meghatározó kapcsolatrendszerről, a korabeli magyar zenei élet állapotáról és az Operaházban uralkodó eszmeiségről, mely messziről követte csak az európai szintet. A regény értéke, azon túl, hogy behatóan megismerkedünk Hubay Jenő életével, éppen abban rejlik, hogy világháború előtti, alatti és közvetlenül utána levő szellemi elit életébe is bepillantást nyerhetünk. Ezáltal érthetővé válik a fél évszázaddal korábbi irodalmi és művészvilág légköre. Neubauer regénye párhuzamot mutat Thomas Mann Doktor Faustusával. Neubauer és Thomas Mann leveleztek (vö. Fónod Zoltán: Üzenet). Sajnos, Thomas Mann válogatott levelezésében kettőjük közti leválváltást nem találtam. Viszont 1935-ből származó Klaus Mann-nak írott levelezőlapban
