Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - HAGYOMÁNY - Gál Éva: Kelet és Nyugat között (Neubauer Pál élete és munkássága (tanulmány))
HAGYOMÁNY Moeller feleségétől kapta. A szerzőre egy Telemann nevű német fiatalember hívta fel a figyelmét. „Ez a Telemann tagja egy antropológiai társaságnak, ahol gyakran megfordulok.”20 A szereplők révén a cselekmény látszólag szétfutó szálai összekapcsolódnak. Végül már mindent elhiszünk, a rengeteg véletlent, a csodás találkozásokat. Annál is inkább így van ez, mivel az elbeszélő kiadóként állandóan kiszól a szövegből, mint aki hitelesíteni igyekszik az eseményeket. „E naplójegyzetek kiadójának most ezen a helyen Braganza da Cunhát kell felléptetnie. (...) ...egyelőre magam, mint kiadó beszélek helyette.”21 Vagy más helyen: „A kiadó törekvése arra irányul, hogy az eseményeket lehetőség szerint okmányokkal alátámassza. Ezért a feljegyzéseket teljességükben adja közre.”22 Ehhez járulnak hozzá a hitelesítés egyéb módjai, pl. a regény cselekményét indító újsághír, mely tipográfiailag is különválasztott a regény szövegétől. Később pedig a berlini természettudós eltűnéséről szóló újságcikk. A hitelesítést szolgálják a valós helyszínek: Párizs, Lewen, Delhi, Berlin, London, Saint Germain. Ez utóbbi helyszín a kisebbségi magyarság számára nem közömbös. Neubauer itt a trianoni felosztásra utal érzékletesen: „Ott lent trónolnak a fehér istenek. Most osztják fel a földet. Aki ért az ördög nyelvén és egy húron pendül velük, ajándékba kap egy jókora darabot. A többiek üres kézzel térnek haza, felkophat az álluk. Jó ideig el fog tartani, amíg ez a pillanat ismét elérkezik. Aki ért az ördög nyelvén és van magához való esze, most ott ül a húsosfazék felett.„”23 A hitelesítést szolgálják a valós történelmi vagy politikai személyiségek: Marco Polo, Dante, Gandhi, anglia hercege. A többi szereplő bármennyire valószerű is, csupán Neubauer szüleménye. A cselekmény ott zárul, ahol Braganza és Mary elindulnak a hinduk szent temploma felé, egy hídon kell áthaladniuk. A hidat viszont fegyveres angolok állják el. Marynek sikerül átvezetnie a hívőket a templomba, ahol megülhetik szent ünnepüket. Úgy tűnik, hogy az erőszakellenesség győz az erőszak felett. Az elbeszélő közli velünk, amit Gandhi tud. „Gandhi tudja, hogy elkövetkezik a tragédia harmadik felvonása, az új világháború, melyben az öt földrész menetelni fog. Elkövetkezik egy apokalipszis, melynek a világháború és az orosz forradalom a kezdetét és elindítását jelentette. (...) A tao, a világharmónia háromszor hét év múlva fogja kezdetét venni. Addig még egy szörnyű küzdelmet kell megvívni: a tulajdonképpeni apokalipszist.”24 A háromszor hét év majdnem tökéletes jóslás Neubauer részéről. Az események 1923-ban zárulnak, s ha hozzáadunk háromszor hét évet 1944-et kapunk. A második világháború 1945-ben fejeződött be. Neubauer regénye az írói eljárás — gondolok itt a hitelesítés módszerére — hasonlóságot mutat Čapek Harc a szalamandrákkal című regényével. Mindkettő 1936-ban jelent meg, és mindkettő a terjedő erőszak ellen szól. Čapek munkájában is hasonló hitelesítési eszközökkel találkozunk (újságcikkek tipográfiailag elkülönítve, dokumentumok bevonása). Hasonlóan a tárgyalt
